Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

Az öröklés előfeltételei. 25 nevezett G. E.-t (ki a magyar korona területén Dobonovczi községében született) az ő atyjának G. Sz.-nek és anyjának Zs.-nek törvényes házasságából származott. Ennek ellenkezőjét pedig az alp.-ek nem bizonyították. Végre az a felfogás, mintha G. J. is G. S. testvérének s igy szintén törvényes örököséjiek volna tekintendő azér^ mert G. Gy. őket mindkettőjüket örökbe fogadta, sem jogosultsággal, sem alappal nem bir akkor, midőn tény az, hogy G. J. és G. S. más-más apától és anyától származtak, az örökbefogadás pedig az örökbefogadott és ennek rokonai közötti törvényes örökösödési kapcsolaton semmit sem változtathat. (1888. decz. 11. 2242. sz.) Szerzetes öröklőképessége. lí>. Bpesti tsz.: T. M.-nak Budapesten, 1893. szept. 25-én kelt végrendeletét félreteszi, és kimondja, hogy T. M. hagyatékában törvényes örökösödésnek van helye. Indokok: Ebben a perben két kérdés döntendő el. Az egyik, hogy bir-e a felp. öröklési képességgel s a másik, hogy az örökhagyó végrendelete a felp. vitatta tévedés okából hatálytalanitható-e ? Az előbbi kérdés eldöntésénél, minthogy az öröklési képesség birói gyakorlatunk értelmében az öröklés megnyíltának időpontja szerint bírálandó meg, az a nem vitás tény veendő alapul, hogy a felp. az öröklés megnyíltakor az egyházi személyek közé tartozó apácza volt. E személyes minőségből folyólag azonban a felp. öröklési képességének sem a törv., sem az irgalmas nénék apáczarendjének rendszabályai útjában nem állanak. Mert az úgynevezett holtkézi törvények s ezek között ,,a vallásos szerzetbe lépő személyek örökrészének kiszakitásáról" rendelkező 1715. évi LXXI. tcz. is — amint ez a birói gyakorlatban kifejezésre is jutott — (C. 63. sz. döntvénye, a győri T. 1896. évi 15. sz. polg. hat.) vagyonjogi és öröklési jogunk rendjének, főleg az ősiség eltörlése következtében beállott teljes átalakulása s a megváltozott nemzetgazdasági viszonyok folytán elavultak s ennélfogva hatályban levőknek nem tekinthetők. Másrészről az irgalmas nővérek rendjének rendszabályaiból (6. §.) nyilvánvaló, hogy az irgalmas nővérek korlátlan szerzési és végrendelkezéssel birnak. Ezekből tehát a felp.nek az örökség megnyíltakor is fennállott öröklési képessége kétségtelen. Ami a másik kérdést illeti, a végrendeletnek összes rendelkezéseiből meg kellett állapítani, hogy az örökhagyó azért hagyta a vagyonát kizárólag az egyik leányára, I. rendű alp.-re, mert a végrendelet alkotásakor tévesen azt feltételezte, hogy a má-