Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

340 Öröklési jog. végrendelet téves magyarázatára tehát anyagi jogszabálynak megsértése miatt a S. E. T. 197. §. a) pontjára alapitott ez a panasz alaptalan azért, mert a Curia is helyesnek ismerte fel, a végrendeletnek a felebbezési biróság által Ítéletében kifejtett magyarázatát. A végrendeletnek 5-ik pontjában ugyanis a papírok, államkötvények, sorsjegyek és más értékpapíroknak általánosságban történt megjelölése után ez a kifejezés „mint a minők" már ennek a kifejezésnek nyelvtani értelme szerint is nem foglalja magában az értékpapíroknak, az azután részletezett értékpapírokban történt kimerítő (taxativ), hanem csak példaszerű (exemplicativ) felsorolását. A végrendelet 5. pontjának ilyen magyarázata mellett az a megállapítás, hogy az örökhagyó az ott külön felsorolt értékpapírokkal nem akarta kimeríteni az ezen pontban általánosságban értékpapírokban megjelölt vagyont, annál is inkább helyesnek fogadandó el, mert a végrendeletnek következő pontjából megállapítható az is, hogy az örökhagyó a ..vagyonrészletezés" kifejezését nem használta ennek a kifejezésnek közönséges értelmében. A 6-ik pont szerint ugyanis az abban kijelölt hagyományosok s ezek között a felp.-ek, illetve jogelődük hagyományának kielégítésére szolgáló vagyonnak meghatározására nézve a marhák, termények, házi felszerelések, ital és más vagyon, valamint bérkövetelések kijelölése után döntők volnának még a végrendelet eme szavai: „a mik még volnának az 5. pont alatt részletezett vagyonon kivül". De ugyancsak a 6-ik pontnak a végén örökhagyó az ebben a pontban elől „részletezett" vagyonra utal. Ennek a pontnak elején azonban vagyonrészletezésről szó sem sem lehet, miután ott a hagyományosok kielégítésére szolgáló vagyonrészek éppen gyűjtőnév alatt vannak megjelölve s azok részletezve nincsenek. Nyilvánvaló tehát, hogy az örökhagyó a mint a 6-ik pont végén tévesen használja a résztetezés kifejezését, az ennek a pontnak elején gyűjtőnevek alatt megjelölt vagyonra éppen nem értette annak a pontnak elején az 5-ik pont alatt részletezett vagyon alatt kizárólag csak azokat az értékpapírokat, a melyek ott csak példaszerűen vannak felsorolva. Ezek szerint tehát a felebbezési biróság, a végrendeletnek helyes magyarázatával állapította meg azt, hogy értékpapírok általában véve nem a 6-ik pontban az abban kijelölt hagyományok kielégítésére fordítandók, hanem az 5-ik pontban megjelölt vagyonhoz tartoznak. (1896. jan. 31. I. G. 131. sz.)