Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

24 Öröklési jog" mel}-et az id. törv. szab. 20. £-a hatályában fentartott, szerzési képességgel ruházta fel a külföldieket is. Ehhez járul az, hogy a szerbiai alattvalók öröklési képességét az 1863. évi augusztus 20-án 10,045. szám alatt kelt udvari rendelet, a viszonosság feltétele alatt különösen is elismerte, s midőn a hat szerbiai illetőségű felp. örököstársul elfogadja a romániai illetőségű hetedik felp.-t: ez utóbbinak öröklési képesságét az alp.-ek czéltalanul ós sikertelenül kifogásolnák akkor is, ha a romániai alattvalók itt nem volnának öröklésre képesek, mert ez esetben a hetedrendü felp. örökrésze nem nekik, a távolabbi ágat képviselt G. J. jogutódainak, hanem a közelebbi ágból származott I—Vl-odrendü felp.-éknek jutna. A hazai törvénykezés azonban, a viszonosság feltétele alatt, öröklésre képeseknek ismerte el a romániai alattvalókat is, s mióta a török uralom alól felszabadultak és a nemzetközi jogsegély viszonossága van kimondva azokban az I. M. rendeletekben is, melyeket az elsőbiróság Ítélete indokolásában felsorolt. Mindezekkel szemben alp.-ek tartoztak volna bizonyítani azt, hogy a magyar állam polgáraitól akár Szerbiában, akár Romániában megtagadtatik, vagy G. S. elhalálozásakor 1880-ban megtagadtatott az öröklési képesség. Ez indokolná a retorsiot, de alp.-ek azt bizonyítani meg sem kísérelték. Továbbá az, hogy az örökhagyó G. S. az ő jogelőde G. J. után ingatlanokon felül készpénzben és ingóságokban más, a hagyatéki terhek, nevezetesen a végrendeleti hagyományok kielégítése után fenmaradt tiszta értéket is örökölt, felp.-ek tagadása ellenében a 77. alatti okirattal semmikép sincs igazolva. Es a G. Gy. után örökölt házrészeknek az örökség megnyílta utáni bérjövedelmei, a melyeken vásároltattak meg utóbb a fél és negyed házrészek, nem váltak s nem válhattak sem természeti fejlődés utján, sem más módon alkatrészeivé az öröklött házrészeknek, tehát a növedékjog fogalma szerint nem is képezhették azoknak az öröklött házrészeknek növedékót, hanem képeztek oly polgári gyümölcsöket, melyek megtakarittatván, szerzeményeivé váltak G. S.-nek, akinek részére szedte be és takarította meg azokat az őt — elmebetegségében — személyesítő gondnok. Következéskép G. S.-nek szerzeményét képezik jogilag azok a negyed és fél házrészek is, amelyekbe a gondnok ama beszedett és polgári megtakarított gyümölcsöket befektette. A felp.-ek vérségi összeköttetését igazoló anyakönyvi kivonatok hitelességéhez —mint ez már az elsőbirósági ítélet indokolásában is mondva van — szó nem férhet ós különösen az M) alatti keresztlevéllel szemben, mely a felp.-ek anyját illetve nagyanyját G. E.-t törvénytelen ágból származottnak nem tünteti fel a törvényes vélelem amellett szól, hogy