Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

324 Öröklési jog. nem következésétől feltételezett joghatálylyal érvényesen rendelkezhetik. A mi azt a kérdést illeti, hogy a végrendelkező mily terjedelemben rendelhet hitbizományi helyettesítéssel utóörököst, s illetve, hogy az utóörökös-rendelés mely terjedelemben bir joghatálylyal: a birói gyakorlat azt a jogszabályt állapitotta meg, hogy a végrendelkező az általa kirendelt örökösnek, a kortársak közül, a menynyiben a végrendeletben ezeket egyénileg megnevezi, annyi utóörököst rendelhet, a mennyit akar, de ezeknek kimerültével oly utóörököst, a ki neki nem kortársa, vagyis a végrendelet alkotáskor még nem él, vagy olyat, a ki a végrendelkezőnek esetleg kortársa volna, de a végrendelet szerint csak bizonyos eshetőségektől függő sajátságánál fogva lenne majdan az utóöröklésre hivatva, s ezért a végrendeletben egyénileg meg sem nevezhető, nem rendelhet és az ilyen utóörökös-rendelés önmagában érvénytelen. Ezekből kiindulva, minthogy B. J.-né 1876. okt. 8. kelt végrendeletében akként intézkedett, hogy arra az esetre, ha férje B. J. elhalna, az összes vagyon B. K.-ra, ennek elhaltával pedig az ingatlan vagyon ifj. B. V.-ra s ennek elhaltával B. V.-nak legidősebb fiára, vagy ilyennek nem léte esetén B. K.-nek a B. nevet viselő legfiatalabb férfi leszármazójára szálljon; s minthogy a végrendelkezőnek akarata nyilvánvalóan arra irányult, hogy az ingatlan vagyon, a melyről ebben a perben szó van, a végrendeletben meghatározott izekig a B. család férfitagjainak kezén maradjon ; ellenben a végrendelet tartalma egyáltalán nem támogatja azt a feltevést, mintha a végrendelkező azt akarta volna, hogy B. K. után, vagy ezután ifj. B. V. az ingatlan hagyatéknak korlátlan tulajdonjogát abban az esetben sem szerezzék meg, ha a nevezettek életében nyilvánvalóvá lett volna, hogy azok, a kiket ezek után utóörökösül rendelt, meg sem születtek vagy kihaltak és igy az örökséghez nem juthatnak; sőt a végrendelkezőnek az a szándéka, hogy a jelzett esetben B. K. s illetve, a menynyiben a szóban forgó megbizonyodás B. K. halála után ifj. B. V. életében következett volna be, ez korlátlan tulajdonjogot nyerjen, kétségtelenül kitűnik abból, hogy a saját oldalrokonának minden körülmények között csak 5000 frt hagyományt rendelt: ifj. B. V. nem tekinthető olyan hagyományosnak, a kit minden körülmények közt csak haszonélvezet illet, hanem ő B. J.-né ingatlan hagyatékára nézve B. K. hitbizományilag helyettesitett utóörökösének tekintendő; s minthogy ugy B. J., mint B. K. és ifj. B. V. az örökhagyónak kortársai voltak : egyfelől a per eldöntésére közömbös az a kérdés, hogy B. J. a végrendetet szerint csak haszonélvezőnek, vagy hitbizományi helyettesítéssel korlátozott örökösnek, s hogy ehhez ké-