Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

322 Öröklési jog-. téseket, hatályon kivül helyezni kéri. A per elbírálásánál az egyedüli döntő körülmény a keresethez C) alatt másolatban csatolt végrendelet intézkedéseinek jogi minősitése, vagyis annak meghatározása, hogy mennyiben tekintendők a végrendeletben kedvezményezettek haszonélvezőül avagy örökösül, tartalmaz-e a végrendelet hitbizományi helyettesítést és mily mérvben érvényesek ezen helyettesítések a kifejlődött joggyakorlat értelmében? Igaz ugyan, hogy néhai B. J.-né végrendelete 1-ső pontjában általános örökösévé a még végrendelkező előtt elhalt B. J.-t nevezi meg, de mindjárt utána azon közelebbi meghatározást tévén, hogy B. J. — ha őt túlélné — ingó és ingatlan vagyonának haszonélvezetére jogosított, kétségtelen, hogy a végrendelet helyesen magyarázott értelme szerint, ő csak haszonélvezőnek lett kirendelve s igy a végrendelet ezen intézkedése nem örökösnevezés, minélfogva erre nézve felp. és elsőrendű alp. megegyező álláspontja volt elfogadandó, az ismeretlen örökösök által előadott azon állítással szemben, hogy B. J. a végrendeletben első sorban megnevezett örökös. Nem volt azonban elfogadható s az ítélethozatalnál bírói figyelembe vehető felp. keresetének alapjául felállított azon végrendeleti magyarázat, hogy B. K. és ifj. B. V. a végrendelet intézkedése szerint nem örökösül, illetve utóörökösül, hanem csak egymásután következő haszonélvezőkül tekintendők s hogy ennek folytán az első és korlátozás nélküli örökösül ifj. B. V. születendő legidősebb fia s a mennyiben ez meg nem születnék, utóörökösül az ingatlanra nézve felp. ismerendő el: mert a végrendelet 2. pontja kétségtelenül s világosan B. K.-t rendeli örökhagyó összes ingó és ingatlan vagyonában örökösül, ennek halála után pedig az ingatlanra nézve ifjabb B. V.-t utóörökösül, mindkettőt a végrendeletben megnevezett hagyományosok fizetésének kötelezettségével s azon megszorítással, hogy az ingatlant sem terhelni, sem eladni jogukban nem áll. Minthogy azonban az a körülmény, hogy B. K.-ra a hagyatéki ingatlan terhelési és elidegenítési korlátozással lett hagyva, az örökösi minőségen nem változtat, annál is inkább, mivel mint örökös, a hagyományok fizetésével is meg lett terhelve; minthogy továbbá B. K. első sorban kinevezett örökös, B. J.-né halálakor vagyis az örökösödési jog megnyíltakor életben volt s igy ő mint első örökös tekintendő; minthogy a végrendelet szerint utána örökösül ifjabb B. V- tekintendő, minthogy tehát ifjabb B. V., B. J.-né hagyatékában, a végrendelet értelmében már mint B. K. örököseinek hitbizományilag helyettesitett utóörököse következik; tekintve, hogy hazai joggyakorlatunk szerint csak a közvetlen örökösnek rendelhető hitbizományi helyettes, tovább a