Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

320 Öröklési jog. czéljából volt szükséges, s az tényleg erre is fordíttatott. (1888. máj. 30., 8622/1887. sz.) 229. C.: A másodbiróság ítélete mv.; és az elsőbiróság elutasító ítélete bh. Indokok: A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával a kereset főtárgyára nézve az elsőbiróság Ítélete volt hh., mert néhai T. J. örökhagyó végrendeletében, az időközben elhalálozott K. A.-t örökösének, ennek elhalálozása ese'ére pedig a fent megnevezett gyermekeit utóörökösöknek nevezvén, a végrendelet kétségtelenül hitbizományi helyettesítést foglal magában ; K. A. tehát a végren­delet szerint az adai 933. sz. telekjegyzőkönyvben foglalt ingatla­nokból a B) 5. s. sz. a. bejegyzés szerint őt illetett tulajdoni juta­lékot a jelzett korlátozással szerezte. Az örökös pedig hitbizományi helyettesítés esetében az öröklött vagyonnak csak haszonélvezője lévén, a haszonélvező jogával és kötelezettségeivel, a haszonélvezet tárgyául szolgáló vagyon korlátlan terhelésére még az esetben sincs jogosítva, ha a terhelési tilalom a végrendeletben kifejezetten nem foglaltatnék, mert a hitbizományi helyettesítés már magában meg­fosztja az örököst attól, hogy a vagyont terhelhesse. A kérdésben forgó 100 frt a fentebb jelölt ingatlan állagának terhéül tehát el nem fogadható és pedig annál kevésbé, mert T. J. örökhagyó vég­rendeletében azt az intézkedést tette, hogy az örökség az utóörÖ­kösökre minden teher nélkül szálljon át és mert felp. e perben nem is állította azt, hogy az említett összeg a vagyon állagának fentar­tása vagy az örökhagyó, illetve örökség terhének törlesztése czéljá­ból volt szükséges és az tényleg erre is fordíttatott. A felp. javára ebben az esetben az a körülmény sem szolgálhat, hogy a zálogjog­nak a 100 frt kölcsönösszeg biztosítására történt bekebelezése al­kalmával az utóörökösödési jog a nevezett utóörökösök javára ki­tüntetve nem volt, mert annak a telekkönyvi hatóság részérőli meg­tagadása a hivatkozott telekjegyzőkönyv B) 6. sorsz. a. a zálogjog bekebelezését megelőzőleg már fel volt jegyezve s következve ugyan­azon tjkvben 11—19. s. sz. a. az utóörökösödési jog az utóörökösök javára feljegyeztetett, miből jogilag következik, hogy a kérdéses in­gatlanok állagára eszközölt zálogjogi bekebelezésének joghatálya az utóörökösödési jog fel vagy fel nem jegyzésének körülményétől függött. (1895. decz. 19. 8219. sz.)

Next

/
Thumbnails
Contents