Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

320 Öröklési jog. czéljából volt szükséges, s az tényleg erre is fordíttatott. (1888. máj. 30., 8622/1887. sz.) 229. C.: A másodbiróság ítélete mv.; és az elsőbiróság elutasító ítélete bh. Indokok: A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával a kereset főtárgyára nézve az elsőbiróság Ítélete volt hh., mert néhai T. J. örökhagyó végrendeletében, az időközben elhalálozott K. A.-t örökösének, ennek elhalálozása ese'ére pedig a fent megnevezett gyermekeit utóörökösöknek nevezvén, a végrendelet kétségtelenül hitbizományi helyettesítést foglal magában ; K. A. tehát a végrendelet szerint az adai 933. sz. telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlanokból a B) 5. s. sz. a. bejegyzés szerint őt illetett tulajdoni jutalékot a jelzett korlátozással szerezte. Az örökös pedig hitbizományi helyettesítés esetében az öröklött vagyonnak csak haszonélvezője lévén, a haszonélvező jogával és kötelezettségeivel, a haszonélvezet tárgyául szolgáló vagyon korlátlan terhelésére még az esetben sincs jogosítva, ha a terhelési tilalom a végrendeletben kifejezetten nem foglaltatnék, mert a hitbizományi helyettesítés már magában megfosztja az örököst attól, hogy a vagyont terhelhesse. A kérdésben forgó 100 frt a fentebb jelölt ingatlan állagának terhéül tehát el nem fogadható és pedig annál kevésbé, mert T. J. örökhagyó végrendeletében azt az intézkedést tette, hogy az örökség az utóörÖkösökre minden teher nélkül szálljon át és mert felp. e perben nem is állította azt, hogy az említett összeg a vagyon állagának fentartása vagy az örökhagyó, illetve örökség terhének törlesztése czéljából volt szükséges és az tényleg erre is fordíttatott. A felp. javára ebben az esetben az a körülmény sem szolgálhat, hogy a zálogjognak a 100 frt kölcsönösszeg biztosítására történt bekebelezése alkalmával az utóörökösödési jog a nevezett utóörökösök javára kitüntetve nem volt, mert annak a telekkönyvi hatóság részérőli megtagadása a hivatkozott telekjegyzőkönyv B) 6. sorsz. a. a zálogjog bekebelezését megelőzőleg már fel volt jegyezve s következve ugyanazon tjkvben 11—19. s. sz. a. az utóörökösödési jog az utóörökösök javára feljegyeztetett, miből jogilag következik, hogy a kérdéses ingatlanok állagára eszközölt zálogjogi bekebelezésének joghatálya az utóörökösödési jog fel vagy fel nem jegyzésének körülményétől függött. (1895. decz. 19. 8219. sz.)