Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

316 Öröklési jog. rendelet 1. pontjában megnevezett személyek nem „főörökösökül", hanem a „hitbizomány birtokosaiul" neveztettek ki az örökhagyó által, minthogy azonban a tolnamegyei fekvőségekre vonatkozólag az 1. ponton kivül más rendelkezés a végrendeletben nem foglaltatik, s minthogy „főörökös" kifejezés a végrendelet egész tartalmán végig egyáltalán sehol elő nem fordul, nem foroghat fenn kétség az iránt, hogy örökhagyónak a végrendelete 12. pontja 3. bekezdésében kifejezett akarata oda irányult, hogy a hitbizomány tárgyául kijelölt jószágaira a hitbizomány királyi jóváhagyásának megtagadása esetére örökösök azok legyenek és abban a sorrendben, akiket a végrendelet 1. pontjában a hitbizomány birtokosaiul kijelölt. Ezek kiléte és sorrendje pedig a felek közt nem vitás s a végrendelet 1. pontjából kitűnik. Ezek között sem felp., sem az örökhagyó után törvényes öröklésre hivatottak elő nem fordulnak. De örökhagyó végrendelete 12. pontjának 3. bekezdésében tolnamegyei jószágait azon korlátozással hagyja a megjelölt örökösöknek, hogy ezen fekvőségeket adóssággal terhelniök nem szabad, ezen terhelési tilalom telekkönyvileg is bekebeleztessék, s az esetre, ha bármelyik örököse ezen fekvőségeket akár bekeblezett, akár pedig nyilvánkönyvön kívüli 25,000 frtot meghaladó adóssággal terhelné, ezen fekvőségekre vonatkozó birtok- és használati joga a legközelebb következő várományos örökösre szálljon át. Az örökhagyó végrendelete 12. pontjának 3. bekezdésében foglalt rendelkezést egészben véve, az a kijelölt hagyatéki vagyonra vonatkozólag az első sorban megnevezett örökös után az utóörökösök kijelölésének egymásután következő egész sorozatát foglalja magában, az utóörökösnevezés pedig magában foglalja azt is, hogy az örökséget birtokában tartó örökös azt el nem idegenítheti, hanem az teljes épségében, ama feltétel beálltával, melyhez az utóöröklési jog kötve van, a kijelölt utóörökösre száll át, minek önként folyó következménye az is, hogy az örökölt vagyon meg nem terhelhető, örökhagyó tehát eme rendelkezésével a hazai jogunkban hitbizományi helyettesítés néven ismert intézményt czélozta érvényesíteni az 1. r. alp.-től és felp.-től leszármazó törvényes fiutódok korelsőbbség szerint következő egész sorozatára kiterjedéssel. Habár az örökhagyó vagyonáról szabadon rendelkezhetik s ebben csakis az utána törvényes öröklésre hivatottak kötelesrésze által van korlátozva, mégis kifejlődött joggyakorlatunk a valóságos hitbizomány intézményén kivül a vagyonnak hosszabb időn át való megkötöttségét nem engedi meg, hanem azt a közvetlen utód birtoklása idejére korlátozza, s igy az ezután következő jogutód, vagyis az első utóörökös az örökséget már mint teljesen