Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

3-10 Öröklési jog. utóörökösök személye tekintetében is az E), F) és G) a. Ítéletekkel megállapittatott-e vagy sem? 2. ez utóörökösök tényleges öröklési joga mikor nyilt meg és 3. az utóöröklési jog képezi-e átöröklés tárgyát, illetve az örökös előtt elhalt várományi utóörökösöket azok leszármazói, oldalrokonai, esetleg végrendeleti örökösei helyettesitik-e, vagy sem? Annak előrebocsátásával, hogy az örökhagyó id. L. J., valamint annak özvegye G. A. a magyar törvények hatályban léte idejében haltak el s ennélfogva jelen örökösödési kérdés az ideigl. törv. szab. 19. §-a és az ősiségi nyilt parancs 6. §-ához képest a magyar törvények szabályai szerint birálandó el: a fenti kérdéseket a T. következőleg találta megoldandóknak : Örökhagyó néh. id. L. J. D) a. végrendeletének 3 ik p. nyilvánvalóan örökös helyettesítést tartalmaz, mert abban a végrendelkező világosan rendeli, hogy hitvestársának elhunyta után hagyatéka a végrendelet 1. p.-ban megnevezett M., J. és A. unokaöcscseire szálljon. A végrendelet tartalma tehát nem hagy fenn kétséget arra nézve, hogy az örökhagyó vagyonáról utóörökös rendelés által is intézkedett és hogy e szerint örökhagyó özvegye nem csupán haszonélvezője volt a hagyatéknak, hanem ahhoz mint kinevezett örökös (első örökös) korlátolt vagyis az utóörökös rendelés által megszoritott tulajdonjogot is nyert. De hogy hitbizományi helyettesités, vagyis utóörökösödés esete forog fenn, kétségtelenül igazolják az E), F) és G) alatti Ítéletek, melyekkel néhai L. J. hagyatékára L. M., L. L. E., K. L. A., ifj. L. J. és L. R. utóörökösödési joga jogervényesen megállapittatott; ezt tanusitják továbbá az S) és T) alatt csatolt telekjegyzőkönyvekben B) 5—9., 21—26., illetve B), 4 — 8., 14—19. tételek alatt foglalt bejegyzések, melyek szerint az örökséghez tartozó ingatlanokra az utóörökösök várományi joga biztosittatott. Mindezekből, valamint az E), F) és G) alatti Ítéletekkel eldöntött per egyéb adataiból kétségtelen, hogy a néhai id. L. J. hagyatékára nézve az utóörökösödés az utóörökösök személye tekintetében is, szabályozva és jogérvényesen eldöntve lett. Alp.-ek ebbeli ellenvetése, hogy a fenforgó örökösödési kérdés elbírálásánál, miután a magyar törvény hitbizományi helyettesítést nem ismer, a hitbizományi helyettesités alkalmazást nem nyerhet, figyelembe nem vétethetett, mert a jelenben érvényben lévő hazai jogunk szerint is a hitbizományi helyettesités érvényesnek van elismerve. A mi azt a kérdést illeti, hogy az utóörökösök öröklési joga mikor nyilt meg: e tekintetben irányadóul az szolgál, hogy az utóörökösöknek az örökség az örökös halálakor, vagy más esetre p. bizonyos idő múlva adandó-e ki. Örökhagyónak érintett végrendelete, valamint az E), F) és G) alatti ité-