Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

Utóöröklés. 309 1857-ben 6. sz. szerint K. F.-től 1858-ban, 7. sz. szerint az eperjesi kollégiumtól 1861-ben jelentékeny pénzkülcsönöket vett fel és ezen kölcsönökre a zálog-jogokat S. és T. telekkönyvi tanúság- szerint bekebeleztette. Ez a felp.-nőnek oly ténye, a mely keresetében foglalt jogi szempontjával ellentétben van, miután a kölcsönöket azon nővérével L. E.-val közösen illető várományi jogra bekebeleztette, a mely nővérének, illetve fia L. B. öröklési jogát most el nem ismeri, holott közös apjok L. A. az előörököst Sz. G. A. t szinte tul nem élte. Kassai T.: Annak megjegyzésével, hogy a felp.-i felebbezéshez csatolt s az elsőbiróságnál elő nem fordult bizonyítékokat a másodbiróság az 1881 : LIX. tcz. 29. §-ához képest tekintetbe nem vehette, a kir. T. az elsőbiróság Ítéletét abban a részében, melylyel felp. kereseti ama kérelmével, hogy az utóörökösök felp.-sége alatt özvegy Sz. L.-né szül. G. A. illetve ennek örököse U. M. ellen a hagyatéki vagyon másik hasonfele részének kiadatása iránt folyamatba tett per keresztülvitelére egyedül jogosítottnak kimondassák, elutasittatott, hh., a kereset főtárgyára vonatkozó többi részében azonban mv. a néhai id. L. J. egész hagyatékára nézve a kizárólagos örökösödési s e czimen a tulajdonjogot felp. K. A.-né szül. L. A. részére megítéli és a hagyaték átadásának érvényesítését a hagyatéki eljárásra fentartja, mi végből feljogosítja felp.-t, hogy a hagyaték átadását jelen ítélet jogerőre emelkedése után a hagyatéki bíróságnál kérelmezhesse. Indokok: Felp. arra alapítja keresetét, hogy az 1848. aug. 31-én végrendelet hátrahagyása mellett elhalt néhai id. L. J. hagyatéki vagyonára a hitbizományi helyettesítés, illetve az utóörökösödés jogerős birói határozattal megállapittatván, a hagyatéki vagyon eme jogi természete a vonatkozó telekjegyzőkönyvekben foganatosított bejegyzés által is biztosíttatott és miután az utóöröklésre hivatott várományi utóörökösök közül négyen még az örökös Sz. G. A. előtt elhaltak: nevezett örökösnek 1888. okt. 31-én bekövetkezett elhalálozása következtében a néhai id. L. J. egész hagyatékában a kizárólagos öröklési jog őt, mint az örököst egyedül túlélő utóörököst illeti, mihez képest kéri nevezett örökhagyó egész hagyatékára nézve kizárólagos örökösödési jogát megállapítani s az összes hagyatéki vagyont javára megítélni. A kereset jogalapjához képest és szemben az alp.-ek védekezésével a perben eldöntendő az a kérdés, hogy: 1. a néhai L. J. örökhagyónak D) a. végrendelete hitbizományi helyettesítést vagyis utóörökösödést tartalmaz-e, illetve, hogy örökhagyó hagyatékára nézve az utóörökösödés az