Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

Utóöröklés. 307 megnyíljanak és ha neje túlélné, akkor ezen öröklés átvétele részükre, a neje haláláig csak felfüggesztessék. Hogy végrendelkezőt a végrendelet tótelénél ugyancsak ezen akarat vezérelte, miszerint minden unokaöcscse végrendelet alapján és azok utódaik de jure vagyonában örököljenek egyenlő 3 ágbani arányban, kétségtelen, kitűnik onnan is, hogy J. és A., ez utóbbi még 1837-ben elhalván, utána még 11 évig élt a végrendelkező és ez alatt még sem intézkedett netáni codicilussal a megürült V3-ad részszel a többi élő két unoka javára, hanem előbbi végrendeleti akaratához képest érintetlenül hagyta a meghalt A., illetve később 1839-ben elhalt J. unoka utódai részére, a törvényes örökösödési jogot. Kétségtelen ezek szerint, miszerint ezen végrendeletben, a hagyatéki vagyon tulajdon jogára nézve örökös helyettesitéséről szó nem lehet, mert a végrendelkező unokái részére az öröklési jog nem a haszonélvező L. szül. G. A.; de végrendőlkező idősb L. J. halálával nyilt meg : áll pedig az annál is inkább, mert a végrendelkező özvegye már törvény alapján — özvegyi jogánál fogva haszonélvezte volna a hag3ratékot — még pedig esetleges özvegysége esetére, életfogytáig, végrendelet nélkül is és ez esetben törvényes örökösödés folytán az alp.-ek szintén 3 áganként, de jure örököltek volna és igy nem feltételezhető a különben is törvénytudó végrendelkezőről, miszerint végrendelete által akarta volna unokaöcscsei egyike vagy másikának az utódait törvényes örökrészétől megfosztani, mert a végrendelet azon 4. pontbani kitétele: iidem qui superstites fuerint ex fratre, nepotes mei, általános értelemben veendő, a mennyiben „nepotes" szóval dédunokák is kifejeztetnek és ezen kifejezés ily értelmezésével a felp.-nő is, mint végrendelkező tényleg dédunokája érvényesül. De ha ez esetben hitbizományi helyettesítésről is lehetne szó, kétségtelen a végrendelkező azon végrendeleti akarata, hogy az ez értelembeni utóörökösök jogutódát is akarta vagyonában még azon esetre is részesíteni, ha az utóörökösök az előörököst, az özvegyet tul nem élik, mert azon körülmény, hogy özvegye haszonélvezetét, egyenkénti unokának évente fizetendő 80 frtnyi segélylyel korlátozta: kétségtelenül igazolja, hogy egyenlő rokoni szeretettel ragaszkodván unokáihoz, nem akarta, mert tényleg nem is tette függővé egyik vagy másik unoka halálától ennek leszármazói öröklési jogát, a túlélő javára. De nem állhat meg felp.-i érvelés az öröklésnek utóörökösök részére való megnyíltának idejére, illetve az előörökös túlélésének feltételére vonatkozólag, saját szempontjából sem; mert felp. szerinti utóörökös L. A. felp.-nő apja, még 1837. évben elhalván, reá nézve e szerint előörökös 1888-ik évben 20*