Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

306 Öröklési jog. hitbizományi institutiót rendelő végrendeletben, nem tett volna. Ezen érvelés istápolásául felhozatik a Q) a. másod-, illetve R) a. harmadbirósági végzés indokolásánál felvett azon kijelentés, miszerint előörükös életében, az alp. utóörökösök oly jogot nem nyerhetnek, mely csak azon utóörökösöket fogja illetni, kik előörökös elhunyta után életben lesznek. Továbbá X) ésY) a. döntvényekre hivatkozva különösen kifogásoltatik az első és másodrendű alp.-ek mint végrendelkezővel egyáltalában vérrokonságban nem is lévők utóöröklési képességük, mint kik előörököst tul nem élő utóörökös L. M. után különben is törvényszerinti öröklést sem igényelhetnek; különösen pedig az elsőrendű alp.-nő nem, mert férje L. M. végrendelkezői képességgel a hitbizományi vagyonra nézve nem birván, ezen végrendelkezés az elsőrendű alp.-nő javára már azért is érvénytelen, mert a másodrendű alp., 37. szerint osztrák törvény uralma alatt örökbefogadva lévén, osztr. ált. polg. tk. 755. §-a szerint az örökbefogadó szüle oldalágos rokonaitól származott vagyonban, csak a rokonok beleegyezésével örökölhetne, ily beleegyezést pedig ez előmutatni nem képes. Ezen felp.-i álláspont azonban megdöntetik a) a D) a. végrendelet tartalma —- és b) felp.-nek ezen végrendelet alapján bekövetkezett saját cselekményei által. Ugyanis : Ad a) Az E), F), G) a. birói Ítéletek, id. L. J. által 1831. évben tett D) a. végrendeletet az annak keltekor fennállott magyar törvények szerint, jogérvényesnek kimondották; és igy a végrendelkező ebben nyilvánuló akarata az lévén, hogy az összes vagyona haszonélvezetül neje szül. G. A.-nak hagyatván, annak halála után ifj. L. F. után maradt három fia; L. M., A. és J. az egész vagyonát egyenlő háromrészben öröklik (3. p.) és különösen a 4. pontban kiemeltetik, hogy ha még a nevezett neje előbb is halna meg miat ő — a végrendelkező — még az esetben is, a nevezett testvéreinek életben leendett unokái egyenlő részben örököljenek egész vagyonában ; továbbá kötelezi a nejét, miszerint vagyonának haszonélvezete idején évenkinti 80 frt p. p. segélypénzt, külön-külön mindhárom nevezett unokának fizetni köteles leend. A végrendelet ezen világos intézkedéséből kiderül, miszerint a végrendelkező nejét csakis haszonélvezeti örökösnek rendelte és csak annyiban örökösnek, a mennyiben törvényes özvegyi jogon tul — férjhez menetele esetére is — mig él, haszonélvezetre feljogosítja. A mi a hagyaték tulajdonjogát illeti, ezt határozottan — nem nejének, de nevezett unokáinak hagyta, még pedig azon esetre is, ha nejét túlélné — és ezzel fejezte ki a végrendelkező azon félre nem ismerhető akaratát, hogy az őt túlélő unokák örökösödési jogaik az ő halálával már