Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

A hagyaték. 11 biztosítási szerződésből közvetlenül folyó jogánál fogra a kedvezményezettet illeti meg. Ehhez képest annak a vitás kérdésnek eldöntésénél, hogy a fent emiitett biztosítási szerződés alapján a biztosító részéről birói letétbe helyezett biztosítási összeghez kinek van jogos igénye, nem az örökösödési jog szabályai veendők alkalmazásba, hanem egyedül az vizsgálandó, hogy a biztosítási szerződés szerint ki a biztosítási összeg felvételére hivatott kedvezményezett, azaz a biztosítás kinek javára lett a biztosított által a biztositóval megkötve. A becsatolt biztosítási kötvényben a kedvezményezett akként van megjelölve: a biztosított „törvényes örökösei, esetleg a kötvény előmutatója, esetleg maga a biztosított." A többrendbeli megjelölés tehát nem az „és" vagy a „vagy" kötszóval, hanem az „esetleg" szóval lévén egymással összekötve, nem lehet ez esetben kétség az iránt, hogy a biztosító a többrendbeli megjelölteket nem egyszerre és egyenlően, hanem egymás után kívánta kedvezményezettként meghatározni, azaz ugy, hogy a később megjelölt személy csak akkor legyen kedvezményezett, ha az előbb megnevezettek a jogba be nem léphetnének. A kérdésben forgó biztosítási összegre tehát mint kedvezményezettnek elsősorban a biztosított törvényes örököseinek van igényük, akik alatt tekintettel arra, hogy a biztosított törvényes leszármazók nélkül halt meg, neje és felmenő, illetve oldalági vérrokonai értendők mint olyanok, akik végrendelet nem létében örökösödésre hivatva vannak. Tekintve azonban, hogy habár az örökhagyó után a nő is a törvény szerint örökös, mégis egyrészt a nő és másrészt a felmenő és oldalági vérrokonok ugyanabban a vagyonban egyszerre és egymással közösen a törv. szerint nem örökösödhetnek, hanem egyik a másiknak törvényes örökösödési jogát kizárja, ez esetben a biztosítottnak akarata volt kutatandó, hogy törvényes leszármazó nélkül bekövetkezendő elhalálozása esetére a biztosítási összeget az ellentétes érdekű örökösei közül kinek óhajtotta juttatni. E részben pedig a perben kihallgatott és magánál a biztosítási ajánlat tételénél közbenjárt tanuk vallomásaival minden kétséget kizáró módon meg lett állapítva az, hogy a biztosított egyedül leendő nejének jövőjét óhajtotta biztosítani és azt akarta, hogy ez esetben a biztosítási összeg egyedül nejének jusson, a kinek eltartásáról gondoskodni a törvény szerint kötelezve volt. Ezek alapján és tekintettel arra is, hogy a biztosítottnak egyáltalában nem volt érdeke atyját és testvérét neje ellenében ily nagy vagyoni előnyben részesíteni, még akkor sem, ha igaz volna az, hogy a^Jbi^^üási összeggel arányban sem álló hivatali óvadékát helye^^v^^^b az atyja adta, az elsőbiró-