Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

Az özvegyi jog. 159 Özvegyi jog védelme ingyenes vagyonátruházások ellen. 115. Szolnoki tsz.: Felp.-t keresetével, mellőzve annak megbirálását, vájjon felp. magaviselete által az özvegyi jog érvényesítésére érdemetlenné tette-e magát vagy nem s azt, hogy a kérdéses átruházási szerződés visszterhes-e vagy nem, egyedül azon okból kellett elutasítani, mert az örökhagyónak ajándékozás utján tett vagyonátruházásait csak a köteles részre jogositottak támadhatják meg, mig az özvegy azokat özvegyi jogi haszonélvezetének érvényesítése végett megtámadni jogosítva nincs. (Ideigl. törvk. szab. 4., 8. §§.) (1901. jan. 14. 9847/1900. sz.j Bpesti T. : Az elsőbiróság ítéletét mv.; a felp.-nek özvegyi jogigényét megállapítja, és a tszéket az özvegyi jog mérvének megállapítására kiterjedő uj ítélet hozatalára utasítja. indokok: A keresethez a B) a. csatolt s valódiság tekintetébea nem kifogásolt szerződés tartalma szerint néh. örökhagyó F. F. a nélkül, hogy hitvestársának a felp.-nek tartásáról gondoskodott volna, halála előtt összes vagyonát gyermekeire az 1. r. alp.-re és F. G.-ra a 2—4. r. alp.-ek jogelődére ruházta át s ez által a felp.-t özvegyi jogának érvényesítésétől megfosztotta. Minthogy azonban ez a vagyonátruházás, egyedül a holtig való tartás kikötése mellett eszközöltetvén, állandó birói gyakorlat szerint visszteher nélküli vagyonátruházásnak vagyis ajándékozásnak tekintendő, minthogy továbbá az 1—4. r. alp.-eket mint néh. F. F. törvényes örököseit az ajándékba kapott vagyou értéke erejéig, a felp.-t megillető özvegyi jog is terheli, és ez az özvegyi jog az 5. r. alp.-nek, mint az elhalt egyik megajándékozott örökös életben levő hitvestársának özvegyi jogát megelőzi, és minth. végre a per adataiból megállapítható az a körülmény, hogy a házastársak a férjnek, néh. F. F.-nek elhalálozása időpontjában együtt nem éltek, az özvegyen maradt felp.-t törvény által biztosított özvegyi jogától meg nem foszthatja, mert azt a jogot rendszerint csakis a törvényesen elválasztott és birói ítélettel vétkesnek nyilvánított nő veszti el, ezeknél fogva a felp. az özvegyi jogainak megállapítására vonatkozó keresetével elutasítható nem volt. (1902. jan. 7. 3387/1901. sz.) C.: A másodbiróság ítélete hh. indokolása alapján és azért is; mert A. G-.-né tanú vallomásából kiderül, hogy felp.-nek a férje házától eltávozását F. G. mostoha fiának viselkedése okozta és hogy a visszamenni kivánó felp.-t ugyancsak F. G. utasította ki a házból, távolléte tehát hűtlen elhagyásnak nem minősithető és mert alp.-ek azt, hogy felp. az özvegyi jogra érdemetlenné vált, mivel sem bizonyították. (1902. jun. 24. 2950. sz.)