Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

6 Öröklési jog. szerb hitközség a gymnasiumot az alapító kifejezett szándékával ellenkezően kezelni megkísérelte, csak akkor érdemelne figyelmet, ha ama kisérletek állandóan sikerültek volna is. Úgyde magnk a nevezett alp.-ek mondják felebbezvényükben, hogy a hitközség alapitványellenes ténykedéseit megszüntette a vallás- és közoktatási minister, aki erre a legfelsőbb felügyeleti jog alapján hivatva volt. Nem szenved tehát kétséget, hogy a néhai id. V. S. elvállalt kötelezettségét az ő örökösei teljesiteni tartoznak, s a kérdés csak az : vájjon örökösei-e alp.-ek a nevezett alapitónak. Erre megfelel az államkincstárral kötött M) a. peregyezség, melynek folytán az alp.-ok néhai V. S. beregszói birtokát, mint annak fi- s leányági örökösei birtokukba vették. Erre vonatkozólag tagadják ugyan II., III. s IV. r. alp.-ek az ő örökösi minőségüket, állítván, hogy ők azon egyezség folytán nem kaptak egyebet, mint csaknem teljes egyenértékét azon összegnek, melyet néhai id. V. S. a fiágra adományozott nemesi jószágért 1810-ben fizetett, s amely nekik, mint leányági utódoknak magszakadás esetére a 4. sz. a. adománylevélben ,,sub evictione fisci regii" biztosíttatott; ámde a leányági utódokat megillető impetrationalis sommá is örökséget képez, még pedig olyan örökséget, amelyből első sorban fizetendők a koronára visszaszállott jószág volt tulajdonosának adósságai, és az adomány-levélnek a fiskus evictiójára vonatkozó kitétele nem azt jelenti, hogy a leányági utódok minden esetben mentek az adósság terhétől, hanem azt, hogy a fiscus szavatol nekik az impetrationalis sommáért, mások netaláni törvényellenes ténykedéseivel szemben. Ami pedig I. r. alp.-t s benne a fiági örökösöket illeti, ők a G) a. beavatkozási kereset szerint kifejezetten fiági örökségkép igényelték adományi czimen s családi szerződések alapján a beregszói birtokot, és ezen igényük kiegyenlítéséül adta ki nekik a kincstár azon jószág egy részét. Örökösei e szerint néhai id. V. S.-nak, mind az I. r., mind II., III. és IV. r. alp.-ek, s terheli őket a nevezett örökhagyó kérdéses adóssága annyival inkább, mert ők minden támasztható igényeikről az államkincstár irányában M) a. lemondottak, és amidőn a kincstár nekik a beregszói jószágot ugyancsak M) szerint „igény s tehermentesen1' adta át: ezzel viszont lemondott a kincstár is minden lehető igényeiről ő irányukban, de néhai V. S. hitelezőinek jogait nem csorbíthatta. Mindezeknél fogva fellebbező alp.-eket helyesen marasztalták az alsóbiróság-ok az alapítványi tőkében, mely az 1811-iki devalvatió folytán felp. beismerése szerint is váltó 4267 frt 23 krra (nem 5020 frtra) olvadt le. Az egyetemleges marasztalás alapszik a hazai jog azon szabályán, mely szerint az örökö-