Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

Az özvegyi jog. 153 nyilatkozik, miszerint a 458 frt lefizetése mellett elhunyt édes atyja id. T. J. hagyatéka után fivére által teljesen kielégítve van, s hogy azon összeget felvette, maga is beismeri és igy nem egy, az örökségbe beszámítandó részletfizetés, hanem negyedrendű alp.-uek teljes kielégítése igazoltatik ; annak folytán T. Julianna osztályilletősógét az azt megvett ifj. T. J. örökhagyó jogára megítélni kellett. Ellenben m'vel az E) a. okirat harmadrendű alp.-nek a hagyatéki vagyonból történt kielégítését perrendszerüen nem bizonyitja s mivel ez érdemben a felp. által kinált és alp. által elfogadott főeskün kivül egyéb perrendszerü bizonyiték fel nem hozatott, a trvk. rendt. 230. §-a szerint alp.-nek oda ítélni és annak le- vagy le nem tételétől kellett a kereset megítélését függővé tenni. Felp.-ek 1000 frt készpénz és az özvegy által haszonélvezett hagyatéki vagyon után 150 frtnak megfizetésére is kiterjesztették keresetüket. Mivel azonban az 1000 frt készpénz nem képezte id. T. J. hagyatékát, s hogy azon összeg az ingatlannak kezelésével kapcsolatos jövedelmet képezett, melynek hovatartozandósága iránt az elsőrendű alp. által támasztott igényperben jogérvényes birói Ítélet hozatott: annálfogva a kereset azon része fele't ujabb ítélet által rendelkezni nem lehetett. A 150 frt haszonélvezetre nézve pedig felp.-ek keresetükkel azért voltak elutasítandó k, mert az özvegyi jog megállapításáig a hátrahagyott házastárs a hagya'éki vagyon jóhiszemű birtokosának tekintendő. (1891. jun. 27. 4503. sz.) Győri T. : Az elsőbirósági ítéletnek nem felebbezett részeit nem érinti; felebbezett részeiből azokat, melyek szerint az elsőbiróság T. J.-nát a hagyatéki vagyonból kielégítettnek feltétlenül kimondta, a T. R. kielégittetése kérdésében ennek főesküt itélt, az 1000 frtra nézve ujabb Ítélet hozását nem tartotta szükségesnek és felp.-eket a 150 frt elvont haszonra vonatkozó keresetükkel elutasította, hh. azzal a kiegészítéssel, hogy arra az esetre, ha T. R. a főesküt le nem teszi, a szent-ivánfai 28. és 44. sz. tjkvben felvett ingatlanokból az ifj. T. J. javára bekebelezendő részekre a tulajdonjog bekebelezésével egyidejűleg a zálogjogot 300 frt örökségi tőke és 6°/0 kamatai erejéig T. R. javára az ifj. T. J. örökségi jutalékára a tlkvi rendt. 74. §-ában jelzett fentartással bekebelezett zálogjogokat megelőző elsőbbséggel bekebelezni rendeli, ellenben annak az Ítéletnek az elsőrendű alp. özvegyi jogára vonatkozó felebbezett, részét megváltoztatja; felp.-eket keresetüknek az özvegyi jog korlátozására vonatkozó részével elutasítja és kimondja, hogy az elsőrendű alp.-t az id. T. J. hagyatékának özvegyi haszonélvezete felp.-ekkel szemben korlátlanul megilleti.