Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

A hag3*aték. 5 Czélszerüségi okok itt egyáltalán nem lehetnek irányadók, és pedig annál kevésbé, mert ha a rövid elévülési idő hiánya a jog átszállásának kizáró akadályául fogadtatnék el: akkor a kötelesrész érvényesítését a jogosultnak minden örökösétől, s ott is meg kellene tagadni, ahol a kötelesrészre jogosult a végrendeletről magának még csak tudomást sem szerezhetett. Végre az ági öröklés rendszere az átszállás (transmissio) kérdését nem érintheti és csak azon aránynak megállapítására bírhat befolyással, amely szerint a kötelesrészre jogosultnak örököseit, az ő ági vagy nem ági vagyonában, illetőleg vagyoni jogaiban az örökség egymással szemben megilleti. Kelt Budapesten, a C. polgári szakosztályainak 1889. évi május 17-én tartott üléséből. Hitelesíttetett az 1889. évi június 28-án tartott teljes ülésbenImpetrationalis summa az örökségbe tartozik5. C.: A bpesti T. felebbezett Ítélete, amennyiben I., II., III. s IV. r. alp.-eket o. ért. 1785 írt 94 kr. tőke fizetésében egyetemlegesen s a kielégítési alap megszorítása nélkül marasztalta, továbbá II., III. s IV. r. alp.-eket szavatossági alkeresetükkel elutasította, s végre a perköltséget kölcsönösen megszüntette, — helybenhagyatik. Indokok: Néhai V. S. A) alatti 1810. jan. 14-én kelt alapító levelében az újvidéki szerb gymnasium javára 20,000 o. é. forintot kötelezett azzal, hogy ezen alapítványi tőke után évenkint 6°/o kamatot fog fizetni s a gymnásiumi patronátus felhívására magát a tőkét is lefizetendi. Azon alapító levélnek valódiságát kifogásolja ugyan I. r. alp., de e tekintetben eloszlatnak minden kétséget : a) az A) alatti okiraton levő eredeti aláírások, melyek a kérdéses alapítvány valódiságát teljesen bizonyítják; b) az 1863. nov. 14-iki tárgyalási jegyzőkönyv, melyben az alp.-ül beidézve volt kincstári képviselő, II., III. s IV. r. alp.-ek az alapítvány valódiságát beismerték; c) az I) alatti egyezség, melynek valódiságát a válasz G) alatti s a szavatossági tárgyalási jegyzőkönyv B) s C) alatti mellékletei igazolják, és amelyben I. r. alp. atyja ifj. V. S. s ennek fivére V. M. a kérdéses alapítvány fizetését özv. V. V.-nó irányában magukra vállalták; végre d) azon tény, mely szerint a kereseti alapítványi tőke után 1810-től fogva a 6°/o kamatok az E) alattiból kitetszőleg, 1851. év végéig valósággal fizettettek, s melylyel szemben a tőkekövetelés elévüléséről sem lehet szó. Azon kifogása pedig II., III. s IV. r. alp.-éknek, hogy az alapítvány az alapító levél 3. és 7. pontjai értelmében visszavontnak, s az ő kötelezettségük elenyészettnek tekintendő annálfogva, mert az újvidéki