Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

126 Öröklési jog. = A különélő nő özvegyi jogáról kimondotta C.: Minthogy felp. maga is beismeri, hogy az örökhagyótól annak halála előtt már évek során át elkülönítetten élt és a hagyatéki vagyon birtokában nincsen; minthogy továbbá a keresethez F) alatt csatolt nem kifogásolt végrendelet szerint, örökhagyó végrendeletében özvegyének eltartásáról nemcsak nem gondoskodott, de ingatlan vagyonának haszonélvezetét alp.-nek hagyta, I. rendű felp.-nek csak ahhoz van joga, hogy a szükséges és illő tartást férje hagyatéka jövedelmeiből követelheti. A kereset beadását megelőző időre nézve a tartásdíj megítélhető nem volt, mert a fennálló törvénykezési gyakorlat szerint az özvegy csak attól az időtől fogva követelheti annak megitélését, mely időben keresetét beadta. A tartásdíj mennyisége a hagyatéki vagyon értéke és I. rendű felp. társadalmi állására és arra tekintettel állapíttatott meg évi 120 írtban, mert felp. a hagyatéki ingatlanok összjövedelmét maga 200 frtra értékelte s alp. ez ellen kifogást nem tett. (1899. okt. 19. 2625. sz.) Özvegyi jog érvényesíthető a végrendelet hatálytalanítása iránti per alatt is. 90. Pestvidéki jbiróság-: Alp.-ek kötelesek a néhai K. L. elhalálozási napjától, vagyis 1890. jun. 21-től számítva havonkénti 25 frt tartásdijat, mely 1892. jan. 21-ig 475 frtot tesz ki s ennek járulékait egyetemlegesen megfizetni. A 475 írtból 150 frt összegre nézve ezen Ítélet a fizetésre kiszabott határidő eltelte után a felebbezésre való tekintet nélkül végrehajthatónak kimondatik. Indokok: Alp.-ek a per során beismerték, hogy felp. férje W. L. 1890. jun. 21-én végrendelet hátrahagyása mellett elhalálozván, a 3557 frt 32 kr. értékű hagyatéki vagyont birtokba és kezelésbe vették, felp.-nek pedig az 1840. évi VIII. t.-cz. 16. §-ában foglalt intézkedések ellenére annak sorsához mérsékelt özvegyi tartásdijat nem biztositottak. Alp.-ek ugyan azzal védekeztek a per során, hogy az özvegyi tartásdíj iránt néhai K. L. végrendelete intézkedéseket tartalmaz, ámde ezen állításukat felp. tagadásával szemben a végrendelet hiteles másolatának becsatolásával igazolni elmulasztották. Azon, a 4556/1891. sz. a. visszahelyezés iránti per irataiból meritett kifogásuk sem volt birói figyelembe vehető, hogy alp.-ek a hagyatéki vagyont felp. beleegyezésével és illetve felhívása folytán vették birtokukba, mert felp.-t a végrendelet szerint azok tulajdonjoga meg nem illeti, azok gondozása és mivelése sem lehet az ő kötelessége. Miután alp.-ek a keresetbe vett 25 frt havi tartásdij mennyisége ellen kifogást nem tettek, de azt a hagyatéki vagyon értókét és elhalt K. L. polgári állását tekintve, tulmagasnak venni nem lehet, alp.-eket, kik a hagyatéki vagyon jövedelmeit élvezik és a saját javukra értékesitik, annak a lejárt 19 hóra eső része fejében, vagyis 475 írtban s annak a kereset indításától járó kamatai megfizetésében marasztalni s a kereset beadását megélő-