Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

Az özvegyi jog. 125 együttélés ideje alatt olyau magaviseletet tanúsított, hogy néhai D. F.-nek oka volt arra és ez alapon joga is, hogy felp.-t az özvegyi jog gyakorlatából kitagadja. (1898. nov. 25-én, 12,534. sz.) Temesvári T.: hh. Felp. beismerte, hogy volt férjét néhai D. Ferenczet már 11 havi együttélés után, még az 1878. évben elhagyta és férjével ennek az 1893. évben bekövetkezett haláláig az életközösséget vissza nem állította. A felp. és az örökhagyó közt fennállót1; házasság felbontása iránt folyamatba tett és jelen perhez csatolt iratokból az tűnik ki, hogy felp. 1882. évi november 6-án a zombori kir. tszékhez 6378. sz. alatt beadott keresettel a házasságnak kölcsönös engesztelhetetlen gyűlölet alapján való felbontását kérte és abban a perben kijelentette azt is, hogy a házas feleknek vagyoni viszonyai rendezve vannak. A zombori kir. törvényszék 1885. évi 4207. sz. alatt kelt Ítéletével a házasságot a kereseti alapon fel is bontotta. Ez ellen az itélet ellen felp. nemcsak jogorvoslattal nem élt, hanem azt az Ítéletet hivatalból felülvizsgálat folytan feloldó másodbirósági végzés ellen az engesztelhetetlen gyűlöletét továbbra is vitatva felebbezett azzal a kérelemmel, hogy az elsőbiróságnak ítélete hagj^assék helyben. Habár ez a felebbezés sikerre nem vezetett és a válóper D. F. közbejött halála folytán befejezhető nem volt, a válópernek iratai nem hagynak fenn kétséget az iránt, hogy felp. a házasság felbontásának szorgalmazásával a házasságból kifolyóan semminemű vagyoni igényt nem kivánt férje ellen érvényesíteni és fenn nem tartott. Jelen perben kihallgatott tanuk vallomásaival bebizonyíttatott az, hog}T felp. önként hagyta el férjét a nélkül, hogy utóbbi az elhagyásra okot szolgáltatott volna és hogy felp.-t az elhagyott férje visszatérésre többször fel is kérte. Beismerte felp. továbbá azt, hogy az 1878. évben tör'ént tényleges elválás óta férjének 1893. évben beállott haláláig a házassági együttélés visszaállítása iránt semminemű lépést nem tett és ebben őt az a körülmény, hogy az örökhagyó elsőrendű alp.-sel a per adatai szerint 1891. jun. 1-től közös háztartásban és életközösségben volt, nem gátolhatta. Minthogy pedig a törvén}Tes házassági viszonyból eredő jogok és igy az özvegyi jog is a házastársak életközösségében találja alapját és a mennyiben a nő férjének hibáján kivül a házasságot nem folytatja és ekként házastársi kötelességének nem felel meg, a házassági viszonyból származó jogokra, tehát férjének elhalálozásával az özvegyi jogra sem tarthat igényt: felp.-t az özvegyi jog elismerése és jár. iránti keresetével el kellett utasítani. (1899. márcz. 14-én. 406. sz.) C.: hh. (1899. okt. 24-én, 3302. sz.)