Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

Öröklési jog. Az életközösséget megbontó nő az özvegyi jogból végrendeleti intézkedésekkel kirekeszthető. Sí). Temesvári tsz.: Felp. keresetében azt adja elő, hogy néhai férje D. F., a kitől ő tényleg- különválva élt, Temesvárott 1893. évi márcz. 31-én elhalt. Alp. mint végrendeleti örökös ezzel szemben azzal védekezett, hogy felp.-nőnek özvegyi joga megszűnt. Előadása szerint ugyanis felp.-nő férjét 10 havi együttélés után 1878. évi szept. hó 10-én hűtlenül elhagyta, eme idő óta többé vele nem törődött, sőt engesztelhetetlen gyűlölség czimén 1882. évi november hó 6-án 6378. sz. alatt a zombori kir. törvényszéknél ellene válópert is tett folyamatba, mely perben a házasság felp.-nő vétkessége miatt bontatott fel. Igaz, hogy az elsóbirói itélet, a volt bpesti kir. Ítélőtábla által formai okok miatt feloldatott s a további eljárás abban maradt, de eme per adatai által igazolva van, hogy felp.-nő az özvegyi jog élvezetére érdemetlen. Az ideiglenes törvénykezési szabályok I. 16. i;-ával érvényben tartott magyar törvények, jelesül H. K. I. R. 30., 67. és 98. c^imei és a törvényes gyakorlat szerint a nő jogát csak akkor veszti el, ha férjétől törvényesen elválasztatik és az elválás a nőnek hibája miatt történt, de a férjnek mindig me^ volt adva ama joga, hogy az arra érdemtelen nejét, habár házassága bíróilag nem volt felbontva, az özvegyi jog élvezetéből mégis kitagadhatta. Igaz, hogy a kitagadás jogunkban (az id. törv. szab. 7. §. által fentartott H. K. I. 52. és 53. cz.) csak a szülők és gyermekek között van szabályozva, de nem szenvedhet kétséget, hogy ki tagadásnak a házastársak között is helye lehet és hogy különösen a köteles rész gyanánt biztosított özvegyi jogból a férj, a H. K. fentebb irt czimeiben felsoroltakkal analóg esetekben feleségét kitagadhatja. Minthogy a fentiek szerint kétségtelen, hogy a férj nejét az özvegyi jog élvezetéből kizárhatja, vagyis kitagadhatja és minthogy néhai D. F. az örökhagyó, végrendeletével felp.-nőt özvegyi jogának a gyakorlatából nyilvánvalóan kizárta, a mennyiben általános örökössé alp.-t nevezte ki, világos, hogy eme perben még csak az lehet vitás, vájjon volt-e az örökhagyónak arra oka és az alapon joga, hogy felp.-nőt, a tőle 15 éven át tényleg külön élő nejét az özvegyi jog gyakorlatából kitagadhassa. Az előzetes válóper adatai, valamint az ebben a perben ismét kihallgatott tanuk igazolták, hogy felp.-nő hagyta ott az urát, és hogy néhai D. F. nejét otthon marasztalta, sőt vissza is hivta. A kir. tszék mindeme adatok által beigazoltnak találta, hogy felp.-nő a férjétől néhai D. F.-czel az 1877. okt. 30-tól 1878. szept. 10-ig való 10 hónapi