Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

Az özvegyi jog. 123 nyúlván, hogy a hagyaték neki mint vég-rendeleti örökösnek adassék át, a végrendelet érvénytelenségének kimondásával megdőlt a viszonkeresetnek az alapja is. Továbbá az elsőbiróság Ítéletének az elsőrendű felp. özvegyi jogát megállapító és a hagyatéki vagyon birtokbaadását illető részét azért helyben kellett hagyni: mert a férjétől különválva élő nő özvegyi jogától csak abban az esetben fosztható meg, ha a különélés tekintetében az egyházi, illetve a világi bíróság a nő vétkességét állapította meg, a mi a jelen esetben nem is állíttatott; és mert különben, ha való is volna az, hogy elsőrendű felp. a férjétől törtónt elválása óta más férfival házasságtörős viszonyban élt, ez a körülmény azért sem jöhetne tekintetbe, minthogy az örökhagyó férjnek a végrendeletében foglalt beismerése szerint ő is ilyen viszotryt folytatott az alp.-sel; mert az alp. azt állítván, hogy a hagj^atéki vagyon értékét a hagyatéki terhek meghaladják, és így a hagyatéki vagyon nem is létezik, ezen az alapon pedig az alp. azt is kérelmezvén, hogy a kereset mint tárgytalan utasíttassák el: alp.-uek ez az érvelése azért nem fogadható el jogszerűnek, mert önkényt értetik, hogy a mennyiben alp. az örökséget birtokba nem veheti, az örökhagyó tartozásai, illetve a hagyaték terhei nem ő reá hárulnak, és ennélfogva az a kérdés sem érdekli az alp.-t, hogy a hagyatéki vagyon értéke milyen arányban van az említett terhekkel, illetve hogy ezek a terhek mennyiben nyerhetnek a hagyatéki vagyon értékéből kielégítést. Ellenben az elsőbiróság ítéletének részbeni megváltoztatásával, az elsőrendű felp. részére özvegyi joga alapján az elvont haszon csak a perindítás napjától ítéltethetett meg, mert alp. a végrendeletre támaszkodván, a kereset indításáig birtoklása jóhiszemű volt, és mert különben is a nő, ha birtokon kivül van, csak attól az idő'ől kezdve követelheti a haszonélvezet egyenértékét, a melyben özvegyi joga iránt keresetét megindította. (1892. máj. 5-én, 8230/1891. sz.) C.: A végrendelet érvénytelenítése és az elvont haszon menynyiségének megállapítása tekintetében a másodbiróságnak felebbezett ítélete az abban felhozott megfelelő indokok alapján, az elsőrendű felp. özvegyi jogát megállapító s a hagyatéki vagyon kiadását rendelő részében pedig azért volt hhandó, mert alp. az örökhagyó vagyonára egyedül a végrendelet alapján tartván igényt, miután a végrendelet érvénytelennek mondatott ki, azon kérdés, hogy a törvényes örökösödés megállapításával elsőrendű felp.-nek mint az örökhagyó hátramaradt özvegyének özvegyi joga a kérdéses hagyatékra nézve, bár férjétől tényleg különválva élt, megitélhető-e, felebbező alp.-t többé nem érdekli. (1893. máj. 26-án, 8058/1892. sz.)