Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

122 Öröklési jog. lemmel továbbá arra, hogy bár felp. éveken keresztül élt külön; ennek daczára néhai M. J. a válópert foganatba nem tette és végül, mert a nő özvegyi jogát csak akkor veszti el, ha férjétől törvényeseu elválasztatik s az elválás a nő hibájából történik, ezen körülmény pedig alp. által nem is állíttatik: ezek alapján nincs ok arra, hogy felp. haszonélvezeti jogától megfosztassék. Felp. özvegyi haszonélvezeti joga tehát megállapítandó s ennek folyományakép alp. a hagyatékot képezett ingatlanok birtokának átbocsátására kötelezendő volt (1901. máj. 6. 5645. sz. a.) Temesvári T.: hh. (1901. okt. 15. 2420. sz. a.) C.: hh. azért is, mert a fenforgó körülményekből meg nem állapitható, hogy felp. a férje utáni özvegyi jogára nézve magát érdemtelenné tette volna (1902. máj. G. 592. sz. a.). = Hasonló C. 1889. nov. 19-én 3674. sz. a. C. 1898. okt. 8-án 4528. sz. Ellen k. Temesvári T. : A törvényes házassági viszonyból eredő jogok és így az özvegyi jog is a házastársak életközösségében találja alapját és a mennyiben a nő férjének hibáján kivül a házasságot nem folytatja és ekként a házastársi kötelességének nem felel meg, a házassági viszonyból származó jogokra, tehát férjének elhalálozásával az özvegyi jogra sem tarthat igényt; (1899. márcz. 14. 406. sz.) — C.: Hh. (1899. okt. 24. 3302. sz.) — V. ö. C. : Ha a nő férjével a tényleges elválás czéljából kiegyezett vagyonbeli követeléseire s az egyezségi okiratban magát férje vagyonából kielégítettnek nyilvánította, a nélkül, hogy férje halála esetére özvegyi jogát mint a házassági viszony következményét fentartotta volna : ily esetben a nő férjének elhunytával özvegyi jogon férje hagyatékának haszonélvezetét nem követelheti. (1882. decz. 6. 4390. sz.) Különélő nő özvegyi joga kölcsönös házasságtörés esetében. 88. Szegedi T.: A végrendelet érvényességének nem kelléke ugyan az, hogy a tanuk a törvény által előirt alakszerűségek megtartását külön záradékban bizonyítsák, de az ilyen esetben megkívántatik az, hogy az alakiság megtartása lényegileg a végrendelet szövegében bizonyítva, és annak tartalma a tanuk előtt ismeretes legyen. Az irni nem tudó örökhagyó megtámadott végrendeletének szövegében azonban nem foglaltatik sem az: hogy az örökhagyó kijelentette, miként az okirat az ő végrendelkezését tartalmazza, sem az : hogy a végrendelet előtte és a tanuk előtt felolvastatott, sem pedig az : hogy a tanuk a német nyelven szerkesztett végrendelet tartalmát ismerték, és így az 1876: XVI. tcz. 6. §-ában előirt eme kellékek fenforgása a tanuk által bizonyítottnak nem tekinthető az által, hogy ők mint irni és olvasni tudó és kellő számban együttesen jelen volt tanuk a végrendeletet előttemezésképpen aláírták. Az elsőbiróság ítéletének a végrendeletet érvénytelennek nyilvánító része tehát ezeknél az okoknál fogva, az alp. viszonkeresetét illető része pedig azért volt hhandó, mert ez a viszonkereset arra irá-