Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

Hitvestársi öröklés. 121 felhozott azon körülmény, hogy a családi értesítőben az esketés napja azért nincs kitéve, mert ezt utólag" szándékozott bevezetni az esketés megtörténte után, mi n}romatékkal sem bir, mivel a családi értesítőben előforduló házassági egybekelések napja a többi esetekben sincsen kitéve. A büntető eljárás beszüntetése tárgyában hozott birói határozat sem birhat befolyással arra nézve, hogy F. J. és B. A. között a házasság tényleg létrejöttnek ne tekintessék, mivel az erre vonatkozó anyakönyvi bevezetés csak az anyakönyvvezető P. V. beismerése alapján mondatott ki hamisnak. A mi továbbá Sz. T. és P. J. tanuk azon vallomását illeti, hogy F, J. és B. A. a templomban kihirdetve és megesketve nem voltak, a jelzett közokirattal bizonyított ténynyel szemben figyelembe nem vehető, de ha vallomásuknak valamely nyomaték adatnék is, azt ellensúlyozza Cs. J. tanú azon vallomása, hogy a kihirdetésnél jelen volt és hogy a feleségétől és a násznéptől hallotta, hogy a templomban az esketés megtörtént, továbbá az a körülmény, hogy P. V. esperes bizonyította, hogy az esketésre vonatkozó engedély az esperesi hivatal által kiadatott. A midőn ekkép alp.-nek a F. J. hagyatékára oldalági öröklés czimén támasztott öröklési igénye mellőzésével megállapíthatott, hogy az F. J. hag}ratéki javára hitvestársi öröklés czimén nejére B. A.-ra szállottak, ebből törvényszerűen folyik, hogy az ennek 1875. évi május 30-án bekövetkezett halála folytán ugyanezen javakban, miután B. A. lemenő örökös nélkül halálozott el, s más igénylő nem jelentkezett, az id. törv. szab. 10. §. értelmében az öröklési jog felp.-t, mint B. A. édes anyját illeti, mihez képest mindkét alscbiróság Ítéletének e részben való megváltoztatásával, a szóban forgó hagyatéki javakra örökösödési joga megállapítandó és ezen javak neki átadandók voltak. (1892. decz. 20-án, 2960. sz.) 6. AZ ÖZVEGYI JOG. A nőt különélése nem fosztja meg özvegyi jogától. 87. Fehértemplomi tsz.: Peres felek közt nem vitás, hogy a vojvodinczi 492. sz. telekjegyzőkönyvben felvett ingatlanok néhai M. J. után hagyatékot képeztek, hogy ezen ingatlanok ezen örökhagyó után törvényes örökösödés czimén alperesre szállottak, végül hogy felp. néhai M. J. törvényes neje volt. Miután pedig az alp. által állított és beigazolást is nyert azon körülmény, hogy felp. férjét elhagyva, éveken keresztül másokkal törvénytelen házasságban élt, felp. özvegyi jogának megszűntét nem vonja maga után és alp. nem igazolta, hogy az együttélést felp. tette lehetetlenné, — ügye-