Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

< )röklési jog'. Végkielégítés és nyugdíj utalványozás előtt az öröklésnek nem tárgya. 2. Bpesti T.: A felebbezési bíróság- ítéletében elfoglalt jogi álláspont szerint a kereset tárgyát képező követelés — vagyis a 400 frt végkielégítéshez való jog J. J. vagyonának kiegészítő részére vált s mint ilyen öröklés tárgyát képezheti. Ez az álláspont téves. Mert a végkielégítés csak ugy, mint a nyugdíj az arra jogosított egyénnek részére rendelt oly segélyezés, a mely csakis őt illeti meg, a melyhez való joga, mint személyhez kötött jog át nem ruházható és az örökösökre át nem száll, s a mely mint követelés a jogosítottnak vagyonába csak megállapításával és összegének utalványozásával olvad be s örökösödés tárgyát ezek megtörténtével képezheti, a mi egyébként a kereset tárgyát tevő végkielégítésre a per eldöntésénél felp.-ek álláspontja szerint is alkalmazandó D) alatti alapszabályok 24. §-ában világos kifejezést is nyert. E szerint a szakasz szerint ugyanis társpénztári segélyezéseket, a mik alatt a 23. §. szerint a végkielégítés is értendő, vagy az azokra való igénytartást másra átruházni nem lehet — már pedig az olyan igény, a melyet másra átruházni nem lehet, személyhez kötött s az az örökösökre át nem száll. Ezek szerint J. J.-nek mindaddig, mig végkielégítése meg nem állapíttatott s annak összege részére nem utalványoztatott, csak fizetésének rendes kiszolgáltatását állott jogában követelni, s ezt sem alp.-től, hanem a neki munkátadó vállalattól, s ezt meg is kapta, de a végkielégítésre oly jogot, melynél fogva az vagyonának alkotó részévé vált volna, nem szerzett. Mindezeknél fogva a felebbezési bíróság azt a jogszabályt, mely szerint az örökhagyónak személyéhez kötött igények az örökösökre át nem szállnak s örökösödés tárgyát csak az örökhagyónak vagyona képezheti, megsértette akkor, mikor a J. J. személyéhez kötött végkielégítési igényt az örökösökre átszállónak mondotta ki és felp.-éknek, mint J. J. örököseinek a J. J. vagyonába be nem olvadt végkielégítést megítélte. (1901. január 17. I. G. 261/1900.) Az örökhagyó által elajándékozott kötelezvények nem tartoznak a hagyatékba. 3. Bpesti T.: Anyagi jogszabály megsértése nem forog fenn; mert a felebbezési bíróság tényként megállapította, hogy az 1897. évi máj. 23-án elhalt N. G. halála előtt pár nappal három darab kötelezvényét 400 frt értékben átadta az alp.-nek azzal a kijelentéssel, hogy tegye el, neki adja azokat gondoskodásáért, oda teheti a hová akarja, és az ingóságokra is azt mondotta, hogy „neked ajándékozom'', de megállapította azt is tényként, hogy az örökhagyó