Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

Öröklési jog. ELSŐ CZIM. Általános szabályok. 1. A HAGYATÉK. Felhasznált tartásdíj nem tárgya az öröklésnek. 1. C.: Felp. a rimaszécsi kir. jbg. 828/96. sz. Ítéletével jogerejüen arra köteleztetett, hogy különélő feleségének Cs. M.-nekazez által folyamatba tett válóper eldöntéséig 1894. június 1-től kezdve havonkint 2 frt tartásdijat fizessen. B. A.-né a hagyatéki iratok szerint 1897. évi márczius 2-án elhalván, nyilvánvaló, hogy tartás fejében addig felperes ellen 66 frt lejárt követelése volt, és miután a válóper B. A.-né elhalálozása miatt a bizonyítási eljárás mellőzésével szüntettetett meg, az a kérdés, hogy volt-e B. A.-nónak a különélésre törvényes oka, a jogerejüen megítélt és lejárt tartási követelés fennállását illetően teljesen közömbös. A kihallgatott tanuk vallomásával bizonyítva van, hogy B. A.-nét attól kezdve, amint férjét elhagyta, egészen haláláig alp.-ek tartották, majdnem 1 évig tartott betegségében alp.-ek ápolták és gyógyíttatták, ebből pedig önként következik, hogy a per tárgyát tevő 62 frt, melyet felperes felesége halála után ügyvédje kezeihez fizetett, már a fizetés előtt tényleg arra a czélra, amelyre megítéltetett, felhasználtatott. Ezek szerint a keresetileg követelt 62 frt nem tárgya az öröklésnek, következésképpen felperes részére meg sem ítélhető, annál kevésbbé, mert H. M. tanú vallomásával bizonyítva van, hogy ez a tanú a felperes által fizetett összegből a válópór hátralevő költségének levonása után fenmaradó 47 frtot alp.-éknek felp. kívánságára adta ki. (1900. ápr. 3-án 4907/99. sz.) Döntvénytár. 1