Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

Hitvestársi öröklés. 103 is érvényesíthesse és hogy felp.-ek ez összeg- iránti jogukat a hagyatéki vagyonra szerzendő jelzálog utján biztosithassák ; e tekinkintetben tehát a másodbiróság Ítélete sem hiányosnak, sem alp.-re nézve sérelmesnek nem tekintethetvén: azt helybenhagyni kellett indokolásánál fogva és azért, mert hogy a felp.-ek részére niegitélt összeget örökhagyó szülői vagyonából tényleg megkapta, alp. jelen felebbezésében sem veszi határozott tagadásba, azon különben nem igazolt körülmény pedig, hogy örökhagyó a kapott vagj^ont nőtlen korában elköltötte volna és hogy a hátrahagyott összes vagyon a házasság tartama alatt szereztetett, a hagyatéki vagyon jogi természetének megállapítására befolyással nem bir; mivel a hagyatéki vagyon ági vagy szerzeményi természetének jogi alapja csakis a vagyonnak az örökhagyóhozi viszonyában keresendő, e viszonyban pedig az örökhagyóra nézve csak az képez szerzeményt, a mely a szülőitől kapott vagyon értékét meghaladja. (1887. okt. 7. 3567. sz.) = C. : A leszármazók nélkül elhalt liitvestárs után általános örökösnek a hátrahagyott hitvestárs tekintendő' s ezzel szemben az, a ki különleges örökösödést vitat, annak feni'orgását bizonyitani tartozik. (1902. máj. 1. 4606. sz.) Különélő nő hitvestársi öröklése. 76. Bpesti tsz.: Pelp. keresetének helyt ád, ehhez képest R. F.-nek szerzeményi vagyonát képezett hagyatékára nézve a felp. hitvestársi öröklési jogát, az örökhagyó öröklött ági vagyonát képező hagyatékára nézve pedig a felp. özvegyi haszonélvezeti jogát megállapítja s az ítéletet jogerőre emelkedés után a bpesti VIII—X. ker. jbiróság mint hagyatéki bírósághoz átteszi. Indokok: Nem vitás a felek között s a hagyatéki iratokból megállapítható, hogy R. F. hagyatéka a leltárak szerint megjelölt vagyonból áll s hogy ennek a vagyonnak az A) és B) a. leltárakban, továbbá a C) a. leltár 4. t. a. megjelölt része szerzeményi, a C) a. leltár 1—2. t. a. megjelölt része pedig öröklött ági természetű. Az sem vitás a felek közt, hogy felp. és örökhagyó közt a házassági anyakönyvi kivonat szerint 1855. ápr. 16-án kötött házasság érvényes volt, az örökhagyó haláláig fennállott, a házasfelek azonban 1858. óta az örökhagyó haláláig nem éltek együtt. Minthogy pedig az is megállapítható, hogy az örökhagyó a vagyonáról nem végrendelkezett s leszármazó egyenes örököse nincs, az eddig előadottakkal megállapított tényállás alapján s az ideigl. törv. szab. 14. §-ának a) pontja és 16. §-a értelmében a keresetnek helyt kellett adni s a felp. hitvestársi öröklési jogát a