Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

104 Öröklési jog. zerzemenyi javakra s özvegyi haszonélvezeti jogát az öröklött ági természetű hagyatékra nézve meg kellett állapítani annyival inkább, mert alp.-éknek a felp. keresetileg érvényesitett joga ellen a házasfelek különélésére s felp.-éknek a különélés alatt tanúsított magaviseletére alapított kifogása nem volt figyelembe vehető s a kereset elutasítására okul bizonyítás esetén sem szolgálhatna. A hitvestársi öröklési jognak s az özvegyi haszonélvezeti jognak is forrása ugyanis az érvényes házasság. A házastársaknak erre való igénye az érvényes házasság megkötésével keletkezik s következőleg csak annak megszűnésével enyészik el. Érvényben levő hazai törvényeink az emiitett igények szempontjából együttélő és különélő házastársak között különbséget nem tesznek és nincsen állandó, jogszabályul követendő birói gyakorlat sem, a mely a különélésnek, legyen az bár állandó jellegű, vagy a házasfél vétkességének jogszüntető hatályt tulajdonitana. A házassági viszony különös természetét, annak csupán a két házasfélre korlátolt kizárólagosságát szem előtt tartva, helyesnek kell felismerni a házassági jogról szóló törvényünk V. fejezetében elfoglalt azt az álláspontot, mely szerint a bontó okok felhasználásával az érvényes házasságnak felbontás általi megszüntetését szorgalmazni, minden más harmadik személy kizárásával egyedül a házasfelek jogositvák. A házasság felbontásának szorgalmazása tehát a házasfelek személyéhez kötött, attól elválaszthatlan jog, a mely a házasfelek jogutódaira át nem száll, a felbontás iránti kérelem alapjául felhozható okok pedig csak a házassági perben bírálhatók meg. Ha azonban fennálló törvényeink szerint nincs joguk a házasfeleken kívül harmadik személyeknek a házasság felbontását szorgalmazni, nem illetheti meg harmadik személyeket az a jog sem, hogy a túlélő házastársnak a házassági viszonyból eredő hitvestársi öröklési jogát a házassági viszonyból vett okok alapjáról megtámadják. Ennek az álláspontnak megerősítésére, hasonlatosságánál fogva, felhozható öröklési jogunknak az a szabálya is, mely szerint a kitagadás jogát egyedül csak az örökhagyó érvényesítheti s az örökösök kitagadási okul szolgálható érdemetlenségi eseteket a szükségörökössel szemben nem érvényesíthetnek. A fent kifejtettekkel ellenkező álláspont nemcsak a házassági viszony különleges természetével ellenkeznék, de különösen mai jogrendszerünk mellett nem volna indokolható sem. Akkor ugyanis, a mikor a kötelező polgári házasság jogintézményének behozatala s az egyházi bíróságok megszüntetése mellett a házasság felbontása hitelvi nehézségekkel többé nem jár, akkor továbbá, a midőn a házastársak halálesetére szóló rendelkezési joga a szerze-