Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

98 Öröklési jog. maradván hátra, a nővér halálozásakor, törvény alapján, az öröklés nem felp.-eket; az oldalágat, hanem a leszármazót illette és igy felp.-ek a végrendelet megtámadására kereseti joggal nem birtak. De nem birnak felp.-ek kereseti joggal ez idő szerint sem, mert nővérük leszármazója törvénytelen ágyból eredvén, ennek hagyatékából felp.-ek, az anya oldalrokonai, törvényes öröklési czimen mit sem igényelhetnek és igy ama végrendeletet, melyben nővérük leszármazójának utóörököséül alp.-t jelölte ki, sikerrel meg nem támadhatják. (1891. szept. 15. 556. sz.) Hitbér, ha van szerzeményi vagyon, nem terheli az ági örökösöket. 74. Újvidéki tsz.: A keresetnek részben és a viszonkeresetnek egészben helyt ad. Indokok: Felp.-ek maguk is elismerik, hogy a hagyatéki ingatlanok egy része az örökhagyónak S. J.-val 1878-ban megkötött házasságuk tartama alatt vétel utján szereztettek, nem vonják kétségbe, hogy ezen vétel utján szerzett ingatlanok oly vagyoni többletet képeznek, melyek a házasságkötéskor megvolt vagyont teljes értékükben meghaladják, tény tehát az, hogy ezen ingatlanok közszerzeményi javakat képeznek. Felp.-ek ennek daczára örökösödési jogukat ezen vétel utján szerzett vagyonra is kérik kiterjeszteni, mert az özvegy, a mikor 1878-ban az örökhagyóval házasságra lépett, férjével szerződést kötött, mely szerint a férj halála után örökösei által kifizetendő 400 forinttal teljes és végleges kielégitést nyer, miért is'felp.-ek álláspontja szerint az özvegy csakis ezen 400 frtot és más semmit sem követelhet. Minthogy a csatolt közjegyzői okirat a 400 frtról csak mint nászajándékról rendelkezik, felp.-ek kifejtik, hogy a használt kifejezés „nászajándék", a szerződő felek jogi gondolatát vagyis azt, a mit kifejezni akartak, nem fedezi, mert ezen 400 frt teljes kielégitéskép lett felajánlva. Szakértők kihallgatását kérték arra, hogy e vidéken az a népszokás, hogy a második-harmadik nő özvegysége esetére csakis készpénzzel lesz kielégítve. A kir. törvényszék azonban felp.-ek érvelésének jogi alaposságát el nem fogadta, mert az özvegy özvegyi joga, a a hitves hitvestársi és közszerzeményi joga, tételes törvény és állandó birói gyakorlat által van szabályozva és megilletik mindezek az özvegyet, ha csak azokról határozottan le nem mondott; tekintettel pedig arra, hogy a csatolt közjegyzői okiratban határozottan csakis nászajándékról van szó, az pedig, hogy ezen nászajándék az özvegy özvegyi és közszerzeményi jogát is felölelné, sem az okirat egyes kifejezéseiből, sem annak szövegéből ki nem magya-