Magánjog 2/2. kötet, Családjog és kötelmi jog 2. (Budapest, 1906)

Szerződőképesség-. 457 érvénytelenségére. Ámde a közjegyzői okirat magában véve nem jogosithatja fel felp.-eket arra, hogy saját cselekményeikkel szemben támadólag fellépjenek, mivel a fenforgó esetben bizonyitva van, hogy a peres felek közötti adásvétel a községi biró közreműködésével éppen felp.-ek kedvezményezéséből és kérelmére nyilvánosan történt s tekintve, hogy felp.-ek az eladott ingatlanok vételárát felvették, az ingatlant alp.-ek mint vevők birtokába átadták, éveken át minden ellenmondás nélkül békés birtokukban is hagyták, mindezen cselekményeikkel az ügyletet később is magukévá tették s azt megerősítették, ily helyzetben tehát azt abból az indokból sikerrel meg nem támadhatják, hogy a szerződés létrejötte idejében fennállott, idézett törvény az ügjdetről közjegyzői okirat kiállítását kívánta meg. (1890. márcz. 19. 263. sz.) 40. C.: A vakok által kötött jogügylet érvényességéhez, a mennyiben azok annak megkötésénél személyesen jártak el, az 1874: XXXV. tczikknek a Bj alatti adóslevél kiállításakor (1883.) hatályban volt 54. §-ának d) pontja szerint, közjegyzői okirat kívántatott. Ennélfogva igaz ugyan, hogy a felp. és a teljesen vak alp. között a B) alatti adóslevél szerint kir. közjegyző alkalmazása nélkül és alp. személyes közbenjárása mellett kötött jogügylet érvénytelennek tekintve, a B) alatti magán adóslevél pedig, még ha valódisága bizonyítva volna is, bizonyítékul el nem fogadható; de ebből nem az következik, hogy a különben önjogu alp. az ily módon kapott pénzt megtartsa és felp. kárával gazdagodjék, hanem az, hogy a felek közt az előbbi állapot helyreállittassék. Ennélfogva felp. az esetben, ha a kölcsönösszegnek alp. részére történt leszámlálását más perrendszerü bizonyítékkal begyőzné, jogosítva volna alp.-tői a neki kölcsönadott összeg visszafizetését követelni annál is inkább, mert az idézett törvényszakasz czélja, a vonatkozó törvényjavaslat indokolása szerint, csupán az volt, hogy a vakok rászedés ellen biztosíttassanak. (1890. okt. 10. 6851. sz.) 41. Győri T. : Nem rontja le az E) alattiban kötött jogügylet érvémrességét az, hogy özv. N. L-né állítólag vak volt; mert Cs. A. és Gy. K. tanuk vallomásából kétségtelen az a tény, hogy özv H. L-né a leánya által eszközölt eladáshoz hozzájárulását szóval kijelentette. Ezen tanuk vallomásából bizonyított tény mellett okiratra szükség nincs s ennélfogva az E) alattira vezetett nyilatkozat érvényessége vag}' érvénytelensége döntő subylyal nem bir. (1891. máj. 11. 17. sz.) C. : Hh. (1891. nov. 19. 6559. sz.)