Magánjog 2/2. kötet, Családjog és kötelmi jog 2. (Budapest, 1906)

Bevezető szabályok. 441 3. C. : A felebbezési bíróság tényként megállapította azt egyrészről, hogy a felp.-ek a Felső-Répás községbeli italadó beszedési jogot csak abban az esetben akarták haszonbérbe kivenni, ha a községbeli italmérést is egyedül ők fogják gyakorolni, másrészről, hogy alp. képviselője kijelentette, hogy Felső-Répáson az italadó beszedési jogának bérlőjén kivül senki más nem fogja az italmérést gyakorolhatni. Ebből kitűnik, hogy felp.-éknek az akarata az iránt, hogy az italadó beszedési jogot ugy veszik haszonbérbe, hogy az italmérést is egyedül ők gyakorolják s alp.-nek az akarata arra nézve, hogy az italadó beszedési jogot ugy adja haszonbérbe, hog}^ az italmérést is egyedül felp.-ek gyakorolják, megegyezett. Már pedig többeknek kötelmi viszony megállapítására irányuló teljesen egybehangzó akaratából kötelem származik. (1898. jun. 30.1. G. 175.sz.) 4. Szegedi T.: Igaz ugyan, hogy az elárverezett ingatlan vételárának felosztására vonatkozó birói határozat és ennek következményei, jelesül a perre utasított hitelezőnek az általa folyamatba tett per bejelentésének elmulasztásából folyó az a következmény is, hogy ennek folytán a kifogásolt követelés fedezetére szolgáló összeg kiutalványoztatik, a megállapított kielégítési rangsorozatra vonatkozólag az ítélt dolog hatályával bir, azonban a jelen esetben az alp. azért nem élhet az ítélt dolognak ezzel a kifogásával, mert felp. nem a sorrendi végzés hatálytalanítására irányította keresetét, hanem azt az alp. jogtalan gazdagodására alapította. Alp. azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróság1 helytelenül mellőzte azt a jogszabályt, a mely szerint felp.-nek, mint későbbi jelzálogos hitelezőnek, az alp. eUen, mint előbbi jelzálogos hitelező ellen, nincs kereseti joga azon a czimen, hogy az alp.-nek a sorrendi tárgyalás alkalmával felp. által megtámadott követelése a kielégítési sorrendbe felvétetett és kielégítést is nyert, mert a felp. az alp.-sel semmiféle jogviszonyban nem áll és mert az a 30 nap is letelt, mely alatt felp. a sorrendi tárgyalásból folyóan keresetet támaszthatott. Ez a panasz is alaptalan. Jogviszonyok alapjául ugyanis nemcsak szerződések, hanem ezeken kivül eső, jogalkotó tények is szolgálhatnak. Alp.-nek pedig az a ténye, a mely szerint a részére sorozott összeget akkor vette fel, a mikor jogerősen volt megállapítva, hogy az alp. követelése fenn nem áU, továbbá alp. e tényének az a következménye, hogy annak folytán a felp. fennálló követelésére kielégítést nem nyert s igy a felp. károsodott: feltétlenül alkalmas arra, hogy a felek között jogviszonyt létesítsen; e jogviszonyból folyó igénynek érvényesítése pedig nem 30 nap alatt, hanem az elévülési időn belül bármikor is érvényesíthető. (1899. szept. 27. G. 127. sz.)