Magánjog 2/2. kötet, Családjog és kötelmi jog 2. (Budapest, 1906)

440 Kötelmi jog. hogy ők felp.-nek a keresetben említett árukat kiadni vagy azok értékét megfizetni tartozzanak, a per érdemére tartozik: ennélfogva felp. kereshetési jog hiánya miatt azon az alapon, hogy felp.-ekkol szerződési viszonyba nem lépett, miután ily szerződési viszonyra keresetét nem is fektette, ezzel el nem utasítható; ugyanezért az elsőbiróságnak felp.-t keresetével egyedül ezen az alapon elutasító Ítéletét a T. mv. (1896. decz. 17. sz.) C: Hh. (1897. nov. 9. 298. sz.) 2. C.: A felebbezési biróság felp.-eket keresetükkel egyedül azért utasította el, mert a peres felek között szerződéses viszony nem létezik és mert felp.-ek kocsijai a bérkocsi-ipar gyakorlását szabályozó rendelet 42. §-a alapján a járván}rbizottság megkeresé­sére szükség esetére igénybe vehetés czéljából rendeltetvén ki, felp.-ek arra az időre, a melyben bérkocsijaik igénybe nem vétettek, díjazást sem követelhetnek. A felebbezési bíróságnak ez a jogi fel­fogása azonban nyilván téves, mert kötelmi jogviszony nemcsak közvetlen szerződésből, hanem egyéb oly tényből is származhat, a melynek a törvény vagy a jogszokás kötelező hatályt tulajdonit. A felp.-ek kereseti joga megállapításánál tehát nem az a mérvadó, hogy a közvetlen tekintetben formális szerződés felp.-ek és alp. között létrejött-e? hanem az, hogy fenforognak-e oly jogalkotó tények, a melyek felp.-ek javára alp. fizetési kötelezettségét megál­lapitják? Ezt a jogkérdést a fenforgó esetben igenlőleg kellett eldön­teni, mert az idézett szabályrendelet 42. és 43. §-ainak helyes értel­mezése szerint az e §-ok értelmében a rendőrség a bérkocsikat rendőri tekinteteknél fogva rendelheti ki egész éjszakán át, miből következik, hogy ha a kirendelés magánegyének, vagy mint a jelen esetben, kizáróan közhatóság kérelmére, annak érdekében történik, a közhatóság a kizáróan az ő érdekében és rendelkezésére álló kirendelt bérkocsikat a kirendelés egész idejére, akár használtattak, akár nem, megfelelően díjazni köteles. Minthogy pedig a felebbe­zési bíróságnak az elsőbiróság ítéletéből elfogadott tényállása sze­rint, mely a sommás eljárás 197. §-a szerint a felülvizsgálatnál is irányadó, felp.-ek kocsijai nemcsak hogy kizáróan a főváros hiva­talos egyéneinek bocsátattak rendelkezésére, hanem felp.-ek a a magánfuvar vállalásától is eltiltattak, ebből a tényállásból jogilag következik, hogy a mennyiben felp.-ek a kirendelésnek csakugyan megfeleltek, felp.-ek a kizáróan alp. kérelmére és érdekében kiren­delt bérkocsikért az igénybevételre való tekintet nélkül a kirendelés egész időtartamára megfelelő díjazást követelni jogosultak. (1897. nov. 25. I. G. 327. sz.)

Next

/
Thumbnails
Contents