Magánjog 2/2. kötet, Családjog és kötelmi jog 2. (Budapest, 1906)

556 Szerződés. tőzsdeügynöki kötjegy bizonyítékot nem képez, mert ez csak a felp. részéről a tőzsdén kötött eladás igazolására szolgál, a nélkül azonban, hogy az ügylet megkötésén kívül az áru tényleges meglétét bizonyitaná. Miért is felp. ezen az alapon sem követelheti az árkülönbözetet és az alp. rovására történtnek nem tekintheti eladás után a provisiót és óvási dijat. (1897. szept. 1. 1896. sz.) Bpesti T.: Hh. Helyesen fejtette ki az elsőbiróság, hogy a kereset alapjául szolgáló ügylet kizárólag a tőzsdei árkülönbözet fizetésére irányult és hogy ennélfogva abból, mint fogadásszerü szerencsejáték természetével biró ügyletből rendes polgári biróság előtt érvényesíthető követelés nem származik. Az elsőbiróság által ide vonatkozóan felhozott indokokat a tábla is elfogadja, főleg azért, mert a 4. •/. alatti elszámolásból és annak ebből a záradékából: „engagementja 200 államvasuti részvény á fi. 368 á la hausse", egybevetve ezt a pernek az elsőbiróság által felsorolt egyéb adataival, nyilvánvaló, hogy a szerződő felek szándéka nem irányult arra, hogy felp. a szóban forgó értékpapírokat tényleg szállítsa ós alp. azokat vegye át, hanem, hogy az ügyletnek czélja alp. részéről kizárólag az áremelkedésre s az árkülönbözet megtérítésére irányzott tőzsdei speculátió volt és erről felp. is tudomással birt. De ha a kereseti ügyletnek ez a jellege nem is volna megállapítható, felp. kereseti követelése mégis alaptalan, mert felp. mint az ügyletbe a kereskedelmi törvén}^ 381. §-a értelmében önszerződő félként belépett bizományos, kinek eme belépése által bizományosi minősége teljesen meg nem szűnt és a ki a vétel alkalmából felmerült bizományi dijára nézve alp.-tői a 4. és 5. •/• alatti szerint már kielégítést is nyert, a papírok kényszereladása alkalmából felmerültnek állított kereseti árkülönbözetnek és az eladásáért járó bizományi dijának s az eladással kapcsolatos kiadásainak megfizetését alp.-tői jogosan csak abban az esetben követelhetné, ha az állítólag eladott papíroknak tényleg birtokában volt és azokat a kereskedelmi törvény 380. §-ában felhívott 305. §-nak megfelelelően biróság közbenjöttével adta volna el, mivel a bizományos, ha magát követelésére nézve a zálogul szolgáló bizományi áruból kielégíteni kívánja, az idézett 380. §. értelmében a 305. §-ban előirt eljárást tartozik követni, a 372. §. kivételes, tehát szigorúan értelmezendő rendelkezése pedig csak arra az esetre vonatkozik, midőn a bizományos nem a saját követelésének kielégítése végett és igy nem a saját érdekében, hanem a megbízó érdekeinek megóvása végett van az áru eladására jogosítva. Minthogy pedig a fenforgó esetben felp. az árut nem az ügyh't lebonyolításába a H) alatti levél szerint bele nem egyező alp. meg-