Magánjog 1. kötet, Személyjog és dologjog (Budapest, 1904)

V ELŐSZÓ. Midőn ez év elején e gyűjtemény szerkesztésére vállalkoztunk, mely a birói gyakorlatot az 1903. év végéig tartalmazza, az a szempont vezetett bennünket, hogy jogirodalmunk nélkülözte még az elvi jelentőségű határozatok oly rendszeres összeállítását, mely egyrészről az ujabb jogfejlődéssel megegyező határozatokat és ezekből is csak az elvi jelentőségüeket tartalmazza, — de másrészről a birói gyakorlatban foglalt élő jogot a maga szerves egészében, áttekinthető és könnyen kezelhető rendszerben öleli fel. Mindkét szempont helyes mérlegelése nem csekély nehézségeket okozott. Azonban e nehézségek legyőzésénél az volt ránk nézve az irányadó, hogy első sorban egy a gyakorlati használatra alkalmas gyűjteményt állitsunk össze, mely ne csak belső tartalmánál fogva, hanem külsőleg is, beosztását és kezelhetőségét illetőleg, a fenti czélnak megfeleljen. A közölt esetek meg válogatása tehát ezekre valói tekintettel történt. Nagy gonddal mérlegeltük, hogy mily terjedelemben legyenek közlendők a már kiválasztott és fölvételre szánt esetek, mert rendszerünk nem engedte meg mint szabályt a jogesetek egész terjedelmükben való közlését. A rövidítést azonban csak ritka esetben korlátozhattuk annyira, hogy csakis az abstract jogelvet közöljük. Hol a bíróság elvi kijelentésében a jogszabály oly határozottan és minden kétséget kizáró világossággal domborodik ki, • hogy az a tényálladéki elemek ismertetését fölöslegessé teszi, ott ezt méltán mellőzhetőnek véltük. A jogesetek nagy tömegében azonban a tényálladéki elemek mint a jogviszonyt alkotó tényezők