Magánjog 1. kötet, Személyjog és dologjog (Budapest, 1904)

VI ismerete nem csak kívánatos, de a jogszabályok helyes alkalmazása megítélésének szempontiából szükséges is; éppen ebben rejlik a birói ítéletek nagy gyakorlati képző ereje. A bírói döntés alapját képező jogi tények, hol ezt az eljárás rendszere ki nem zárja, az Ítélet indokaiban vannak egybefoglalva, melyek az azokra alkalmazott jogszabályt is tartalmazzák. A tényállásnak önálló rövid ismertetését tehát csak ott tartottuk kivételesen helyén valónak, hol ezt rendszerünk oeconomiája, a könnyebb és biztosabb megértés szempontjából tette kívánatossá. Különösen a magánjogban és az ezzel kapcsolatos jogi szakokban áll ez, miért is itt különös súlyt helyeztünk arra, hogy a tényállás minden egyes határozatnál felismerhető legyen. A Jogállam melléklete gyanánt megjelenő Döntvénytárban és nagytekintélyű külföldi hasonló gyűjteményekben már kipróbált és jónak bizonyult azt a módszert követtük tehát, hogy ott, ahol az indokokból a tényállás kellően kiderül, csak ezeket közöltük; más esetekben pedig az eset megértéséhez szükséges tényállást bocsátottunk előre. Mondanunk sem kell, hogy az eseteket tárgyuk szerint csoportosítottuk. Nem tettünk különbséget e tekintetben a kir. Ouria és a kir. Ítélőtáblák teljes ülési és az elvi jelentőségű határozatok között és a teljes ülési határozatokat is beosztottuk tárgyek szerint, mert a hozataluk sorrendjében való közlés semmiféle gyakorlati czélnak sem látszott megfelelni. A közölt határozatokat czim ékkel láttuk el s ott, ahol szükségesnek mutatkozott, jegyzetekkel kisértük. E jegyzetekben a kritikától mindig tartózkodtunk, azonban az egy tárgyban hozott határozatoknál felsoroltuk a hasonló, és kiemeltük az ellenkező határozatokat. A judicatura összeállításánál első sorban a szaklapokra és a már meglevő gyűjteményekre támaszkodtunk, mint kutforrásokra. Nevezetesen a Büntetőjog Tára és Polgári Törvénykezés, J og? Jogállam, Ügyvédek Lapja czimü szaklapok és a