Magánjog 1. kötet, Személyjog és dologjog (Budapest, 1904)

Jóhiszemű birtokos jogai 57 tént, de nem bizonyított osztályt föltételezi, hozzá még az alp.-ek sokkal régibb birtokát igazoló vallomások által meg is van czáfolva. Ezzel szemben és habár az alp.-eket e tekintetben a bizonyítási kötelezettség nem terheli, valónak tartandó a tanúvallomásokkal és az 1. sz. a. telekkönyvi kivonattal támogatott amaz állításuk, hogy ők, mint F. Trailó házközösségnek az 1. és 5. számú okiratok szerint jogutódai az 1828. évben létesült osztály alapján vannak a kereseti ingatlannak birtokában, és hogy ez az ingatlan csak tévedésből maradt a telekkönyvben a felp. házközösség tulajdonaként bevezetve. Minthogy ezek szerint a felp. telekkönyvi tulajdonának ellenére alp.-ek a kereset indítását megelőzőleg több mint 30 év óta a kereseti ingatlanoknak jogszerű, valódi és amennyiben az ellenkező nem bizonyittatott (o. p. tkv*. 328. §.), jóhiszemű birtokosai és minthogy az o. p. tkv. 1477. §-a szerint harmadik személy irányában minden jog, akár van a nyilvánkönyvekben bejegyezve, akár nincs, harmincz évi nem használás által elenyészik, felp.-t keresetével egészben elutasítani kellett. (1888. okt. 2.) — C: hh. (1889. szept. 24. sz.) = V. ö. C- 1894. jun. 12. 5298. sz. A BIRTOK EGYÉB JOGHATÁSAI. A jóhiszemű birtokos joga a beruházások megtérítésére és a gyümölcsök beszedésére. 135 Zalaegerszegi tsz.: Felp.-ek keresetének részben hely adatik isi egyetemlegesen kötelesek alp.-ek 941 frt tőkét felp.-éknek megfizetni; felp.-ek keresetüknek egyéb részével, valamint alp.-ek viszonkeresetükkel elutasittatnak. Indokok: Alp.-ek nem tagadják s ekként az 1868 : LIV. tcz. 159. §-a szerint általuk beismertnek tekintendő, hogy mostoha atyjuk Cz. Márton Á. Ferenczczel csereszerződést kötött s ez •utóbbinak átadta a tagyoni 4. számú tjkönyvben Ai. I. 31. sor 441. hrsz. a. felvett szántóföldet; továbbá 'ugy alp.-ek beismerésével, valamint Á. István és N. Gábor tanuk vallomásával be van bizonyítva, hogy alp.-ek mostoha atyja Cz. Márton a fent körülirt ingatlanért Á. Ferencztől cserébe kapott szántóföldet birtokába vette és használta s ekként a csereszerződés foganatba ment. Nem tagadják alp.-ek, hogy a fent körülirt 441. h. r. sz. a. felvett ingatlant Á. Ferencz 1869. évi decz. 31-én bekövetkezett halála napjáig birta, ezután pedig felp.-ek birtokába és használatába került s mindaddig ezek bírták és használták, a mig ezt 1874. évben H. Gergely és T. Borbálára át nem ruházták. Hogy felp.-ek a kérdéses ingatlant sajátjuknak tartották s ekként ennek jóhiszemű birtokosai voltak, kétségtelenül kitűnik azon körülményből is, hogy az Á. Ferencznek 1869. évi decz. 31-én bekövetkezett halálakor még szántóföldképen használt ingatlant, a telekkönyvi állapot da-