Magánjog 1. kötet, Személyjog és dologjog (Budapest, 1904)

A jelzálog-jog hatálya és terjedelme 629 adassék át, alp. azonban a fentebbiek után, ily más, harmadik személynek nem tekinthető — és felp. kereseti követelése által ily más, harmadik személynek érdeke érintve nincsen. Ezek folytán és tekintettel arra, hogy a bíróilag megítélt és végrehajtási joggal bekeblezett kereseti követelésnek megszűntét alp. maga sem állította s hogy másfelől annak teljes meg nem ítélése miatt felp. az elsőbiróság Ítélete ellen nem felebbezett: a másodbiróság ítéletét megváltoztatni és az elsőbiróság Ítéletét ugy az alp. marasztalására, valamint a fentebbiek után alaptalan alp.-i viszonkeresetre vonatkozó részében is helybenhagyni kellett. (1894. évi 5847. sz.) Hagyatéki ingatlanokra szerzett jelzálogjog hatálya és érvényesítési módja. 837 Szegedi T.: Azt panaszolja alp., hogy J. P. egyenes adós sohasem volt az ingatlannak telekkönyvi vagy telekkönyvön kivüli tulajdonosa s fekként a tkvi rdt. 74. §-ában foglalt fentartással bekebelezett felp.-i követelés nem vált feltétlenné. Ez a panasz alaptalan. Mert a tkvi rdt. 74. §-ában foglalt fentartással bekebelezett zálogjog azon időponttól válik hatályossá, a midőn az adós örökösnek elismertetik, a fenforgó esetben tehát, miután meg van állapítva, hogy a hagyatéki bíróság részéről hozott átadó végzéssel J. P. a szóban levő hirtokjutalékra mint néhai J. T. örökhagyó hagyatékára nézve örökösül elismertetett, a felp.-nek az örökös ellen biztosított zálogjoga feltétlenné vált s hatályát nem vesztette el annak folytán sem, hogy a hagyatéki bíróság az ingatlant özv. J. T.-nénak adta át, mert az özvegynek a hagyaték nem közvetlenül az örökhagyó után, hanem az adós jogán adatott át, a ki örökrészéről az özvegy javára lemondott, ez a lemondás azonban a jóhiszemű hitelezőnek előbb szerzett zálogjogát meg nem szünteti. Végre panaszkép azt hozza fel az alp., hogy ha áll az, hogy a zálogjog feltétlenné vált, akkor felp.-nek az alp. ellen nincs kereseti joga, mert felp. az adós ellen kieszközölt végrehajtási zálogjoggal a kielégítéshez való jogot már megszerezte. Ennek a panasznak sincs alapja. Mert a felp.-nek végrehajtási joga, illetőleg bekebelezett végrehajtási zálogjoga az adósnak néhai J. T. után öröklendő jutalékára jegyeztetett fel s illetőleg kebeleztetett be, minthogy ily esetben az 1881 : LX. tcz. 138. §-a értelmében a további végrehajtási lépések addig függőben hagyandók, míg a tulajdonjog a végrehajtást szenvedő javára bekebeleztetik, a fenforgó esetben pedig a hagyatékátadó-végzés alapján a tulajdonjog nem a végrehajtást szenvedő, hanem özv. J. T.-né javára kebeleztetett be, nem szenved kétséget, hogy felp. egyedül az egyenes adós ellen kieszközölt végrehajtási jog alapján a további végrehajtási lépéseket meg nem teheti, s hogy felp.-nek oly ítéletre van szüksége, a melylyel alp. mint telekkönyvi tulajdonos annak tűrésére legyen kötelezve, hogy felp. magát követelésére nézve a jelzálogból kielégíthesse. (1900. évi G. 213. sz.)