Magánjog 1. kötet, Személyjog és dologjog (Budapest, 1904)

A jelzálogjog szerzése 615 hogy ebből folyóan, a mint azt a m. kir. C. az 55. sz. polgárjogi döntvényében is kimondotta, oly harmadik személytől, a ki a végrehajtás alá vont telekkönyvezett ingatlanokra a végrehajtó nyilvánkönyvi jogait megelőzően, bár telekkönyvön kivül, tulajdonjogot szerzett, meg nem tagadható a jogosultság, hogy e jogot a végrehajtó ellen az 1881 :LX. tcz. 168. §. alapján sikeresen érvényesíthesse; a másodbiró£ág Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróságnak a felp.-ek keresetének helyt adó Ítéletét helyben kellett hagyni. (1897. évi 3854. sz.) 820 Szegedi tsz.: Felp.-t keresetével elutasitja, ellenben alp.-ek viszonkeresetének helyt ad és felp.-t a javára bekebelezett zálogjog törlésének tűrésére kötelezi. Indokok: Felp. a palotai 706. sz. telekjegyzőkönyvben felvett ingatlanból őt illető részt az 1876. május 24-én kelt átadási okirattal F. János és László fiaira ruházván, ennek ellenében... évenkint 300 írt járadékot kötött ki magának, melynek biztositására a zálogjog ugyanazon okirat alapján, az átruházott ingatlanrészre... felp. javára bekebeIeztetett. Majd a B) 12., 13. alatt az 5533/879. számú végzéssel eszközölt bejegyzés szerint a fentebbi beltelekből F. Lászlót illetett fele részre a tulajdonjog vétel czimén alp.-ek javára kebeleztetett be. Keresetében felp. alp.-eket annak tűrésére kérte kötelezni, hogy a három évre hátralékos 900 frt tőke és járulékai tekintetében az alp.-ek nevén álló ingatlan rész erejéig végrehajtás utján kielégítést szerezhessen. Alp.-ek a viszonválaszhoz 5. és 6-/. alatt csatolt szerződések alapján azt vitatták, hogy felp. a kérdésben levő beltelki illetőséget 1874. évben T. János és neje H. Annának adta el és alp.-ek ezt az ingatlant a most nevezett vevőktől 1878. évben vásárolták meg 2201 írtért, mivel azonban T. János és neje a telekkönyvi tulajdont meg nem szerezték és időközben felp. rosszhiszeműen ezt a már eladott beltelki illetőséget is telekkönyvileg fiaira átirattá, tulajdonjogukat be nem. kebeleztethették, illetve ez iránti kérelmükkel elutasittattak, és igy kénytelenek voltak 1879. évi június 29-én F. Lászlóval, mint telekkönyvi tulajdonossal egy másik szerződést kötni, melynek alapján telekkönyvi tulajdont nyertek. Ez a szerződés azonban lényegileg csak bekebelezési engedély volt, melyért F. László 50 frtot fizettetett velük. Felp. kereseti életjáradéka biztositására szolgáló zálogjog tehát az ő tulajdoni illetőségüket jogszerűen nem terhelheti. A per során bizonyítást nyert, hogy a viszonválaszhoz 57- alatt csatolt, 1874. évi április 24-én kelt az az adásvételi szerződés; mely szerint felp. illetőségét T. János és H. Annának eladta, valódi. A 6-/. alatt csatolt 1878. október 26-án kelt szerződéssel pedig az van bizonyitva, hogy a kérdésben levő beltelki illetőséget T. János és neje vevőktől az alp.-ek vették meg. Ekként kétségtelen, hogy 1876. év május 24-én, a mikor a felp. és fiai közt keletkezett átadási okirat kelt, felp. a 27. helyrajzi szám alatt foglalt beltelki illetőségével már nem rendelkezhetett. Rosszhiszeműen járt el