Magánjog 1. kötet, Személyjog és dologjog (Budapest, 1904)

Jelzálog általában 609 városnak mint jelzálogos hitelezőnek azt az egész 300 forint tőkét őszszes járulékaival együtt, amelyre nézve felp., ennek jogelődei és az alp.-ek jogerős Ítélettel annak tűrésére köteleztettek, hogy az emiitett hitelező magát erre a követelésre nézve ugy a felp., mint az alp.-ek tulajdonát tevő ingatlanokból kielégithesse. Felp. és alp.-ek nem egyetemlegesen kötelezett adóstársak ; ilyen jogviszonyt nem létesített köztük az ingatlanaikat terhelő jelzálogjog egyetemlegessége és az, hogy a követelés kielégítésének tűrésére itéletileg együtt köteleztettek. Alaptalan tehát felp.-nek arra fektetett panasza, hogy a felebbezési bíróság a fizetésben való marasztalásra irányuló keresetnek elutasításával megsértette azt az anyagi jogszabályt, hogy az egyetemlegesen kötelezett adóstársak közül a!zt, aki az egész tartozást a sajátjából fizette ki a hitelezőnek, az aránylagos megtérítés joga illeti adóstársai ellenében. S minthogy alp.-ek a jelzálogos hitelező irányában sem állottak személyes fizetési kötelezettségben, már ezért alaptalan felp.-nek az az érvelése is, hogy miután az ő fizetése folytán alp.-ek a jelzálogos tehertől szabadultak, tehát gazdagodtak, neki a fizetés alapján ezért is van személyes marasztalásra irányuló megtérítési joga alp.-ékkel szemben. Felp.-nek, a ki Szabadka város jelzálogos hitelezőnek nem személyes adósa, kereseti kérelmében mint kevesebbet benfoglaltnak találja azonban a T. azt a kérelmet is, hogy alp.-ek mint a szabadkai 17375. sz. tjkvben felvéve volt ingatlan telekkönyvi tulajdonosai, a kik a nevezett jelzálogos hitelezőnek szintén nem személyes adósai, annak tűrésére köteleztessenek, hogy felp. magát az általa fizetett összegből az alp.-ekre eső aránylagos részre nézve ebből az ingatlanból kielégithesse. Ebből a szempontból alaposnak találja a T. felp.-nek arra fektetett panaszát, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett, midőn azon az alapon utasította el felp.-t keresetével, hogy közte és alp.-ek közt •— az ingatlanaikat terhelő egyetemleges zálogjogból kifolyóan — jogviszony nincs. Abból folyóan ugyanis, hogy Szabadka város jelzálogos követelése ugy a felp.-nek, mint az alp.-eknek ingatlanait egyetemleges zálogjoggal terhelte, hogy ugy alp.-ek, mint felp. és a tulajdonát tevő ingatlanok tekintetében jogelődei itéletileg együttesen annak tűrésére köteleztettek, hogy ez. a jelzálogos követelléfe a mostani peres felek tulajdonát képező összes ingatlanokból kielégíttessék, s hogy ehhez képest felp.nek nemcsak joga volt a jelzálogos követelést egészben megfizetni, hanem ezt az ő ingatlanára kérhetett végrehajtás és árverés megelőzése végett meg is kellett tennie : oly jogviszony áll fenn a peres felek közt, a melynél fogva a jelzálogos követelésnek egészben a magáéból teljesített kifizetése által felp. megszerezte ezt a jelzálogos követelést, illetve ennek kielégítési jogát az alp.-ek tulajdonát képező ingatlanokat arányosan terhelő része erejéig. Szabadka város hitelezőnek jelzálogos követelése (kielégítési joga) tehát a felp. által teljesített fizetés folytán felp.-re alp.-ek ellenében átszállt amaz összeg erejéig, a mely összeget ebből a követelésből a nevezett hitelező az alp.-ek ingatlanának vételárából mint erre aránylagosan esőt követelhetett volna Döntvénytár. 39