Magánjog 1. kötet, Személyjog és dologjog (Budapest, 1904)

A záloghitelező és zálogadós jogai és kötelességei 605 átadott zálogtárgy épségben, sérületlenül maradjon, köteles tehát, különösen a kereskedő, már a K. T. 271. §-ában reá rótt kötelezettségnél fogva mindazt elkövetni, a zálogtárgy minősége szerint, hogy az állagában kárt és értékcsökkenést ne szenvedjen. Ezen kötelessége a dolog természetéből folyik, mert a zálogtárgy az ő birtoka és őrizetében áll, és igy a zálogtulajdonostól meg van vonva annak lehetősége is, hogy a zálogtárgy tekintetében, annak állagának épségben tartása iránt gondoskodjék. Ezen körülményből azonban viszont az is következik, hogy ha a zálogtárgy oly minőségű, hogy állagának épségben tartása felett, függetlenül annak birtoklásától, őrködni lehet, mint a jelen esetben, midőn felp., kiről felteendő, hogy a zálogba adott értékpapirosok sorsolási számát magának feljegyezte, minden nehézség nélkül nyilvántarthatta a kis'orsolásokat, ezen nyilvántartás által őrködés és gondoskodás kötelezettsége zálogtartó hitelezőre nem háromol, hacsak az iránt a szerződő felek közt külön megállapodás létre nem jött; de ilyennek létrejöttét felp. nem is állította. A tsz. a zálogtartó hitelező gondosságát tehát csak annyiban tartja kötelezőnek, a mennyiben a tárgy birtoklása nélkül, állagának épségben tartása nem eszközölhető; a birtoklás nélkül lehetséges gondoskodás a zálogtulajdonost terheli, mint a kinek érdekében áll első sorban, tulajdona felett őrködni és azt értéktelenitéstől megóvni. — Bpesti T. : Hh. (1890. évi 13339. sz.) 810 Bpesti T. : Sem a letét, sem a zálogügylet fogalma nem foglalja magában azt a kötelezettséget, hogy a letét vagy zálogtartó a nála elhelyezett oly értékpapíroknál, melyek kisorsolás alá esnek, a sorsolást nyilvántartani tartoznék ; a zálogtartó a nála biztosítékul letett értékpapírokat kellő gondossággal megőrizni tartozik ugyan, de azok sorsolásának figyelemmel kisérése és a sorsolás megtörténtéről való értesítés a gondos őrzés fogalmán kívül esik, minélfogva ez külön megállapodás nélkül a zálogtartónak kötelességei közé nem tartozik. (1892. évi 3614. sz.) 811 C. : A másodfokú bíróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Alp. beismerte, hogy a keresetben részletesen felsorolt sorsjegyeket 2. rendű felp.-től zálogba átvette ; beismerte azt is, hogy ezeket a sorsjegyeket 1888. június 5-én eladás végett a bécsi «Creditanstalt»-nak elküldötte és hogy a sorsjegyek birói közbenjárás mellőzésével e jelzett módon magánkézből eladattak. Nem vitás felek között az sem, hogy a zálogügylet felett Írásbeli szerződés nem köttetett; vitás azonban az, hogy jogosult volt-e alp. a sorsjegyeket egyáltalában eladni, különösen pedig, hogy a szabálytalanul eszközölt és törv. rendeletébe ütköző eladásból terheli-e alp.-t kártérítési kötelezettség, s ha terheli, minő lehet és mily összeg erejéig terjedhet a kártalanítás mérve. A per adataiból bizonyítottnak fogadandó el, hogy a kérdéses