Magánjog 1. kötet, Személyjog és dologjog (Budapest, 1904)

Törvényes zálogjog G01 Mert az 1881 : LX. tcz. 72. §-a szerint törvényes zálogjog- illeti a haszonbérbe adót a haszonbérelt jószágon levő vagy ahhoz tartozó terményekre egy évi haszonbér erejéig; és mert a haszonbérbe adó törv. adta zálogjogát az nem csorbithatja, hogy a termények nem a haszonbérelt jószágon termettek. (1884. évi 35.871. sz.) C. : A bpesti T. neheztelt végzése indokaiból helybenhagyatik, annyival inkább, mert beismervén felfolyamodó azt, hogy az elsőbbséget igénylő uradalom kérdéses bérkövetelése a foglaláskor fennállott, az ő dolga lett volna bizonyitani azt, hogy az uradalom követelésére nézve időközben ki lett elégitve. (1885. évi 2437. sz.) Az alhaszonbérbe adónak nincs törvényes zálogjoga. 801 C. : Mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztatik, stb. Indokok: Az 1881: LX. tcz. 72. §-a szerint a haszonbérelt területen levő ingókra a törvényes zálogjog a haszonbérbeadót a haszonbérlő irányában illeti meg és e törvényes zálogjog a dolog természeténél fogva az alhaszonbérlőre is kiterjed; azonban a törv. idézett szakasza azt n em tartalmazza,! hogy ugyanezen jog a haszonbérlőt is illeti az alhaszonbérlő irányában. Ugyanazért, jelen esetben a végrehajtási foglalás alhaszonbéri követelés alapján foganatosíttatván, a végrehajtási zárlat törvényes zálogjog czimén fenn nem tartható. (1890. évi 7815. sz.) = A bizományos törvényes zálogjoga tekintetében v. ö. alább: 813. sz. — L. bővebben a kereskedelmi jogot tartalmazó részbenTörvényes zálogjog érvényesítése. 802 C. : Felp.-nek az a panasza, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett, a mikor annak ellenére, hogy tényállásként megállapította a bérlemény főbejáratának és felp. kocsijának elzárását, mégis a keresetnek kártérítésre vonatkozó részét elutasította. Ez a panasz alaptalan; mert a felebbezési bíróság tényállása szerint felp., a kinek bérlete 1901. augusztus 1-én megszűnt, a bérlemény főbejáratának és a kocsinak elzárása idejében az alp.-nek bérrel volt adósa, s ezt megelőzőleg felp. a bérlemény területéről virágokat az akkor már kibérelt másik bérlemény területére átszállított; ily tényállás mellett pedig tekintve, hogy alp.-nek mint bérbeadónak a bérelt területen levő ingóságokra törvényes zálogjoga volt és alp. az előzmények után a zálogjogának megcsonkításától méltán tarthatott, alp. nem lépte tul a saját joga érvényesítésének határait, a mikor a virágok további elvitelének és ezzel a törvényes zálogjog csonkításának meggátlása végett a bérlemény főbejáratát és az elvitelre használt kocsit, a melyre egyébként a törvényes zálogjog szintén kiterjedt, elzárta és pedig annál kevésbbé, mert a mint a per során megállapítást nyert, felp. a gyalogközlekedésben és a virágoknak piaczra kicsinyben elárusitás végett kézi kocsin való elvitelében akadályozva nem volt. (1902. évi I. G. 184. sz.)