Magánjog 1. kötet, Személyjog és dologjog (Budapest, 1904)

162 Közös tulajdon kezelővel, akár a tulajdonostársakkal bérleti viszonyban állana, bizonyítani meg sem kisérlette. (1893. június 2-án 1479. sz.) Arverés^a tulajdonostársak jutalékára. B p e s t i T. : A neheztelt árverési hirdetmény és illetve végzés megváltoztatásával az önkéntes árverés elrendelése iránt előterjesztett kérelemnek helyt nem ad; mert a tolnai 1098. és 1185. számú telekjegyzőkönyvekben felvett és árverés alá bocsáttatni kért ingatlanok kérvényezőnek csak fele részben tulajdonát képezvén, az önkéntes árverés a tulajdonostárs jutalékára is kiterjesztetten a végrehajtási törvény 156. §-a rendelkezésének alkalmazásba vételével sikeresen nem kérhető, mivel önkéntes árverés esetén az azt kérelmező fél tulajdonostársának jutalékára az árverés akkor sem rendelhető el, ha az egész ingatlan értéke a végrehajtási törvény 156. §-ának a—d) pontjaiban kitett összegeket meg nem haladja: me<rt a végrehajtási törv. 204. §-a a tkvi tulajdonost csak Sciját ingatlanaira nézve jogosítja fel azoknak önkéntes árverésen való eladását kérelmezni, és az idézett törvény 156. §-a csak abban az esetben kötelezi a tulajdonostársakat saját jutalékuk elárvereztetésének eltűrésére, ha az árverés valamely tulajdonostárs adóssága miatt kényszervégrehajtás utján kérelmeztetik; mert a törvénynek a végrehajtási árverésekre vonatkozó eme kivételes intézkedése az önkéntes árverésekre ily irányú határozott törvényes rendelkezés nélkül annál kevésbé terjeszthető ki, mivel annak ekkénti értelmezése mellett a vagyonközösség megszüntetése a fenálló anyagi jogszabályokba ütközőleg az egyes tulajdonostársak önkéntes tetszésétől függne; mert végre kérvényező tulajdoni jutalékára az árverés azért nem rendelhető el, mival egyfelől az árverés a végrehajtási törvény 156. §-ának téves alkalmazása mellett kifejezetten mindkét ingatlanra egészben kéretett elrendeltetni; és mivel másfelől a bemutatott adóbizonylat a kikiáltási árnak törvényszerű megállapítására nem alkalmas, mivel abban a végrehajtási törvény 146. §-ának rendelkezése ellenére tanúsítva nincsea, hogy a kimutatott adó mely évbeli adót képez, és mert a tolnai 1184. számú telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlannál nincs kitüntetve, hogy a kimutatott 52 kr. minő természetű adót képez. (1890. október 24-én, 22484. sz.) = A C. 1891. márczius 12-én 1036. sz. a. kimondta, hogy abban az esetben, midőn az árverés az 1881: LX. t.-cz. 156. §-a értelmében a tulajdonostárs tulajdonjárandóságára is kiterjesztetett, az ezen jutalékra eső vételár-részletre csak oly követelések sorozhatok, melyek ezen tulajdonostársat is terhelik, hogy továbbá a végrehajtás körül felmerült összes költségek fizetésére csakis a végrehajtást szenvedett fél kötelezett és igy az árverés foganatositási és hirdetési költségek is ezt terhelvén, ezeknek sorozása csakis az ő jutalékára eső vételár-részletre eszközölhető. V. ö. fent 205. és alább 260. sz