Magánjog 1. kötet, Személyjog és dologjog (Budapest, 1904)

12S A tulajdonjog tartalma, alanya, tárgya ssemben lett kikötve: ezen kedvezmény csakis a nevezett S. Gáspár ataemélyét megillető jogosultságnak tekintendő, mivel a főváros ezen kedvezményt csupán a szerződési viszonyba lépett vevőnek igérte meg, nem pedig az ingatlan bármely további tulajdonosának és legkevésbbé íelperesnek, mint a felépítés utáni árverezési vevőnek. Ezen alperesi érvelés el nem fogadható; nem pedig azért, mert azáltal, hogy ezen kötelezettség és az ezzel járó adómentességi kedvezmény épen alperes főváros kívánságára telekkönyvileg is kitüntettetett, személyes jellegét elvesztette és oly dologi joggá vált, mely az ingatlan mindenkori tulajdonosát megilleti ; és hogy alperes maga sem tekintette ezen kedvezményt tisztán S. Gáspár személyéhez kötött jogosultságnak, világosan kitűnik azon körülményből, hogy midőn 1872-ik évben a (vételárt nem S. Gáspár, hanem S. József fizette ki és jelentkezett vevőnek, ezen átruházást alperes főváros nemcsak nem ellenezte, hanem daczára annak, hogy S. Gáspár az ingatlan tulajdonosa lenni már megszűnt, az adásvevési szerződés 3. pontjában foglalt kikötést és kedvezményt továbbra is fentartotta, sőt telekkönyvileg is kitüntettetni kívánta. Ily körülmények között tehát a kérdéses adómentességi kedvezményt személyes jogosultságnak tekinteni nem lehetvén, az az ingatlan mindenkori tulajdonosát, tehát felperest is megilleti. Felpeies azonban keresetével mégis elutasítandó volt, mert az adásvevési szerződés 3. pontja értelmében köteles volt vevő S. Gábor az 1871. november 1-én megvett teleknek legalább is az utczára eső részét lakással kiépíteni, ha pedig vevő az építést a mondott ideig nem teljesítené, azon esetre vevő, azon a városi közgyűlés által megállapított kedvezménytől, mely szerint 10 évig a községi adónak csak felét fizetné, teljesen elesik. A szerződés ezen szavaiból kétségtelen kitűnik, hogy a szerződés alapját egy közgyűlési határozat képezte, melyet alperes 10 •/. a. be is mutatott; ennek tartalmaként pedig a közgyűlés a mindinkább érezhető lakhiányon segitendő, 1869. június 23—24. és 25-én tartott közgyűlési határozatában kimondotta, hogy azon újonnan épitendő laképületeket, melyeknek tervei 1869. július '1-től kezdve benyujtatnak és a kiadott hatósági épitési engedély alapján 1871. július l-ig teljes lakható állapotba hozatnak, azok tulajdonosai, amennyiben az állami adómentességet is megnyerik, községi adójuk fele részének befizetésétől 10 évre felmentetnek; elhatározta továbbá, hogy a józsefvárosi sertéskereskedő-utcza és parasztvásár közt fekvő beépítésre szánt városi terület házhelyekre felosztatik és hogy az ily módon felosztandó háztelkek még a 'folyó évben nyilvános árverés utján magánvállalkozóknak oly világos és megmásithatlan feltétel alatt, hogy vevő azt beépiteni és a házat lakható állapotba helyezni tartozand, törlesztés mellett eladassanak. Ebből kétségtelenül kitűnik tehát, hogy a szerződésileg engedélyezett 10 évi fél adómentesség élvezete nemcsak a megvett telek beépitése, hanem az épitendő ház lakható állapotbani létezésétől tétetett függővé; miután pedig a 9. sz. a. becsatolt eljárási jegyző-