Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 22. kötet (Budapest, 1912)

Ürbér és birtokrendezés. 205 függenek össze, hogy abban a föltevésben, miképp a magyar törvényhozás a bányajog iránt a szénbányászat fejlődésére kedvező irányban a közel jövőben intézkedni fog, a földbirtokos részére az általános bányatörvény 284. §-ától eltérőleg a kőszénhez való jogot nem határozott évekre, hanem a törvényhozás ujabb rendelkezéséig adja meg és hogy a földbirtokos engedélyét nem csupán az 1857 márcz. 19-én kelt császári rendelet 2. és 4. §-aiban körülirt területekre, hanem az országban levő bármely területre nézve, amelyen akárki szén után kutatni és szénbányát nyitni kiván, megszerzendőnek mondja ki. A Cs. község volt úrbéresei és a felperes között létrejött, már hivatkozott úrbéri egyezség 7. §-a a kőszénre nézve azt tartalmazza, hogy mivel az ideigl. törv. szab. rendelkezéseivel a kőszénnyerésnek földesúri joga ismét visszaállíttatott, a földesúrnak a szénkutatásra és szénnyerésre vonatkozó ez a joga az azon barátságos egyezség szerint kihasitott úrbéri szántóföldekre, erdő- és legelőterületekre is önként értetődőleg változatlanul fenmarad. Alpereseknek az az ellenvetése, hogy az úrbéri birtokrendezés tárgyául a szóbanforgó egyezség szerint csupán a legelőelkülönités, az erdőhasználat rendezése és a földesúri földeknek a volt úrbéresek földjeivel való kicserélése állapíttatott meg, amiből folyólag a szénre vonatkozó 7. §. jogtalanul került be, nem bir megállható alappal. Kétségtelen ugyanis, hogy a magyar bányajognak vannak úrbéri vonatkozásai, amelyek az úrbéri rendezéssel kapcsolatban oldhatók és oldandók meg; ily úrbéri vonatkozású részek: az úrbéres földeken levő ásványtelepek felett való jogosítványok, amihez képest az úrbéri egyezség 7. §-ában történhetett intézkedés a kőszénre vonatkozó jogositványok felett. Az közömbös, hogy a Sz. és B. dűlőkben fekvő szőlők az úrbéres telki állományok alkotórészei, vagy majorsági földek voltak-e, mert akár úrbéres, akár majorsági földek voltak, az 1848: IX., illetve az 1868: XXIX. t.-czikk alapján a megváltott szőlők a volt jobbágyokat tulajdoni joggal illették és illetik, amiből folyólag ugyanokét, hacsak az 1871: LIII. t.-czikk 85. §-a annak útját nem állja, a kőszénre vonatkozó s a tulajdonjogban benne foglalt jogositványok is megilletik. Az kétségtelen, hogy a válaszhoz B) alatt csatolt s 1869 október 8-án kelt szőlődézsmaváltsági szerződés a megváltás tárgyát képezett szőlők alatt fekvő kőszénre vonatkozó jogok felett külön nem intézkedik, annak az alapján tehát a felperest a kőszénhez való jog a Sz. és B. dűlőkben a volt urbérek tulajdonába átment szőlőkben meg nem illeti. Az 1864 szeptember 23-án létrejött úrbéri egyezség tárgyát a szőlők nem képezték s annak 7. pontja a volt földesurat a nemesi birtokon megilletett kőszénhez való jogot a volt földesúr részére