Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 22. kötet (Budapest, 1912)

206 Dologi jog. az úrbéri szántókra, erdőkre és legelőkre tartja fenn, ellenben az úrbéresek kezén volt szőlők alatt fekvő kőszénről nem intézkedik. Nem követelheti tehát a felperes sikeresen a kőszénhez való jogot a Sz. és B. dűlőkben fekvő szőlőkre nézve a szóban forgó úrbéri egyezség alapján sem. Az a körülmény, hogy a felperes a C) alatt csatolt végzés szerint az úrbéri egyezség alapján a kőszénkutatási, kiaknázási és bányászási jogot a telekkönyvi hatóságnál az alperesek szőlőire a maga javára bekebeleztette, nem képez jogalapot a kereset megítélésére és nem zárja el az alpereseket annak a vitatásától, hogy a kereseti jog a felperest meg nem illeti, mert a telekkönyvileg bejegyzett jog alapját képező okirat és az abban foglalt jogügyiét létrejötte, érvényessége a biróság előtt akár kereset, akár kifogás alapján birói döntés tárgyát képezheti. Épp igy nem hivatkozhaíik a felperes keresetének a megalapítása végett arra a körülményre, hogy ő a már többször emiitett kőszéntelepekre nézve kutatási engedélyt nyert s a kőszénkutatási és kiaknázási jogot már 1857-ben a D) alatti szerint haszonbérbe adta, mert sem az a körülmény, hogy a felperes a bányahatóságnál kutatást jelentett be s azt a bányahatóság tudomásul vette, sem az a körülmény, hogy a felperes az őt nézete szerint megillető jog felett valaminő rendelkezést tett, az alpereseket az őket egyébként megillető jogtól nem fosztja meg. Minthogy a Curia nem állapította meg a felperesnek az állitása szerint az alperesek tulajdonát képező szőlők alatt fekvő kőszénhez való jogát, amiből az 1848: IX., 1868: XXIX. és 1871: LIII. t.-czikkek vonatkozó rendelkezései, valamint az OBÉ. VII. része I. fejezetének 1. §-a alapján szükségszerűen következik, hogy az a jog a jelenlegi szőlőtulajdonosokat illeti meg, a felperesi kereset elutasítása mellett felesleges annak a kimondása, hogy a tulajdonjogban benfoglalt ez a jogosítvány a szőlők jelenlegi tulajdonosait a felperessel szemben megilleti. Tárgytalan lévén ezek szerint az alpereseknek ily irányú viszonkeresete, annak érdemi elbírálását a kir. Curia mellőzendőnek találta. G. 1911. január 26. 4498/910. IV. p. t. Földesúr és úrbéresek között a kőszénre nézve az 1871. évi LIII. t.-cz. életbelépése előtt létreiött egyezség joghatályát az 1871. LIII. t.-cz. nem érinti. — C 137/910. (Gr. XVII. 202. 1.); azonos: C. 2007/908. (Gr. XVI. 254. 1.). Lásd C. 8188/906. (Gr. XIV. 610. 1.). 313. A birtokrendezési eljárás során annak a kérdésnek eldöntése hogy valamely belsőség bír e oly jogi természettel, hogy annak alapján a belsőség' tulajdonosa a közös használatú területből részt követelhessen, a birtokrendezésre illetékes úrbéri biróság hatáskörébe tartozik. (C. 1911 május 16-án 3474/1910. P. sz.)