Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 22. kötet (Budapest, 1912)

Úrbér és birtokrendezés. 197 rint meghatározott időben — hetenkint vagy évenként — áruk adásvétele czéljából a megadományozott vásárokat tarthatott Az ilykép adományozott vásárjog tartalma kiterjedt a vásárosoktól helypénz szedésére, a vásárosok által hozott áruk elővásárlására és a vásárosok barmainak legeltetése utáni dijakra. (Ma már csak a helypénzszedési jogosultságot tartalmazza a vásár jog; az abban foglalt egyéb jogosultságok, főleg az úrbéri rendelkezések óta megszűntek.) A vásártartási jog tehát felhatalmazza a vásártartót, hogy a vásáron árusitó iparosoktól és kereskedőktől helypénzt szedhessen és pedig a vásárokon kirakott áruk után az általuk elfoglalt terület nagyságához képest E helypénznek rendeltetése egyrészt a vásártartásból keletkező kiadások fedezése volt, másrészt azonban a vásárjog adományozásának czélja bizonyos jövedelem adományozása is volt, miért is a vásárokon az előbb emiitett költségekre szükséges összegnél jóval magasabb helypénz is szedetett. Nem vitás a felek között az, hogy a felperesnek a vásár jog 1787-ben, a II. József császár által Bécsben, július hó 5-én kiadott kir. adománylevél alapján adományoztatott s ez később II. Ferencz császár, mint magyar király által Bécsben, 1792. évi augusztus 2-án kelt adománylevelével megerősíttetett; ezt az eredetben csatolt kiváltságos levelek is bizonyítják. E kiváltságos levelek tartalma szerint a felpereseknek a ius nundinale (vásárjog) adományoztatván, kétségtelen, hogy az adományozás hatásaként azokat a jogokat nyerték, amelyek az adományozott jog tartalmát képezik, vagyis a felperesek felruháztattak a vásárjogból folyó jogoknak a gyakorlására, nevezetesen a vásári helypénz szedésére. Kétségtelen azonban az is, hogy a felperesek viszont csakis a vásárjog tartalmát képező, most már egyedüli jogosítványnak gyakorlására, a helypénz szedésére tekintendők korlátozottaknak és pedig annál is inkább csupán a vásáron kirakott áruk után a helypénz szedésére, mert a kiváltság alapján szerzett jogok csak a nyert kiváltság keretében gyakoroltathatnak és ki nem terjeszthetők. A felperesek által keresetbe vett ama jognak a megállapítása tehát, miképp a vásári vámszedési jogukat — ugy mint eddig is — városba vezető utak végén felállított sorompóknál gyakorolhassák s a vásári vámokat ott szedhessék — nyilván meghaladja az adománylevél alapján nekik adományozott vásártartási jogban fentebb megállapított jogosítványokat. És mert a helypénz csak az árusításra szolgáló terület elfoglalásakor, nem pedig a helységbe való belépéskor szedhető — a felperesek által eddig érvényesített eljárás, mint a vásári jogban nem foglalt jogosultság, de a dolog természeténél fogva is — sem az adományozott vásárjoggal kapcsolatos és ezzel egy fogalom alá tartozónak, sem pedig a vásárjog tartozékaként nem minősíthető.