Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 22. kötet (Budapest, 1912)

100 A m. kir. közig, bíróság pénzügyi osztályának határozatai. ván, az utólag 10 éven át részleiekben teendő tényleges befizetés már csak könyvelési tétel lesz, amennyiben a befizetés arányában viszont a követelés összege fogy. A panaszos részvénytársaság által a nyugdijalapra annak létesítésekor szánt 32.939 K 37 fiLér pedig akár azonnal helyeztetett volna a nyugdijalapba, akár 10 éves részletekbe fog abba helyeztetni, csak könyvelési tételt képez s igy valóságos kiadásnak sem most, sem a nyugdijalapba való áttételnél a fent kifejtettekhez képest nem tekinthető. Az 1908. évi mérlegszámla 9-ik tehertételébe pedig a nyugdijalap 193.197 K 77 fillérrel be van állitva s ebben az összegben benfoglaltatik a fentemlitett három rendbeli összeg, mely az első magyar biztosító társaság, a müncheni viszontbiztosító társaság és magának a panaszos részvénytársaságnak hozzájárulását képezi. E tehertétel figyelembevételével tesz az 1908. évi üzleteredmény 181.806 K 83 fillért, s ez utóbbi ily összegben van a nyereség- és veszteségszámlába is beállítva. A jelzett hozzájárulási öszszegek tehát a nyereményt apasztólag vannak számításba véve s minthogy a kifejtettekhez képest "azt valósággal nem apasztják, alaptalan az a panasz, hogy az adóköteles alapból levonassanak. Panaszos abbeli érvelése alaptalan, hogy a nyugdijalaphoz való hozzájárulások csak 10 évre felosztva lévén a hozzájáruló intézetek által befizetendők, esetleg ezek fizetésképtelensége esetében panaszos el is eshetik attól a jövedelemtől, mely már most vétetett megadóztatás alá. Ugyanis ily esetben behajthatatlanság czimén a követelés levonási tételt képezne, s igy ki van zárva panaszos károsodása. Kb. 10.804/910. P. sz. 174. Ha valamely nyilvános számadásra kötelezett vállalatnak a monarchia egyik államában csak igazgatósága van, üzlete pedig a monarchia másik államára terjed ki: az igazgatóság székhelyén a rendszerinti adónak csak 20%-a, az üzlet székhelyén pedig csak 80%-a vehető ki. Az osztrák pénzügyminisztériummal folytatott tárgyalás során az idézett egyezmény 8. §-ának helyes alkalmaztatására vonatkozólag abban történt megállapodás, hogy oly esetben, midőn valamely, az egyezmény 12. §-a alá nem eső nyilvános számadásra kötelezett vállalatnak a magyar szent korona országaiban vagy a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok területén csak igazgatósági székhelye van, a vállalat egész üzleti tevékenysége eLenében a másik állam területére terjed ki, az adóköteles üzleti jövedelem teljes összege mindkét államban, az illető állam adótörvényei szerint külön-külön veendő adó alá. A kétszeres megadóztatás pedig — kormányhatóságok további beavatkozása nélkül — mindjárt a kivetés során olyképpen szüntetendő meg, hogy