Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 22. kötet (Budapest, 1912)

Nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója. 99 telményének teljesítése is fenforog; s nemkülönben mivel e tényállással szemben sem a panaszolt határozatban, sem pedig a felterjesztő hatóságnak felvilágositó jelentésében semmi ezt megczáfo.ó adat, avagy körülmény fel nem hozatott és pedig annyival kevésbbé, mert a m. kir. közigazgatási biróságnak az adófelszólamlási bizottság határozatában hivatkozott határozata, — el is tekintve attól, hogy ennek a biróságnak egyes összerü esetekben hozott határozatai a jogforrások közé nem tartoznak, — egy az 1896. évre eszközölt adóztatás tárgyában döntött, vagyis tehát kétségtelenül oly időre vonatkozólag, amelyben az 1897. évi augusztus hó 28-ik napján életbe lépett 1897: XXXII. törvényczikknek hatálya még fenn nem forgott: e kamatjövedelemnek adómentes voltát elismerni és igy e kamatjövedelemnek összegét ez okból az 1908. évi tényezőkből levonásba hozni, vagyis az adót az adókivető bizottság által megállapított összegben fentartani kellett. — Kb. 12.085/910. P. sz. 172. A nyilvános számadásra kötelezett vállalat üzleti adójának megállapításánál a vállalat által saját házában használt helyiségek bérértékét a nyers jövedelemből ugy is, mint házadó alá eső haszonértéket ugy is mint üzleti kiadást, tehát kétszer kell levonni. (23.092/1910. P. szám. V. ö.: IV. 536. L 173- A nyilvános számadásra kötelezett vállalat üzleti adójának megállapításánál a mérlegben kitüntetett követelést illetően közömbös körülmény az, hegy a követelés a számadási évben vagy később válik-e esedékessé. A panaszos által bemutatott nyugdijszabályzat 83. §-a szerint a panaszos részvénytársaság feloszlása esetén a nyugdíjigények kielégítése után a nyugdijalapból esetleg fenmaradó összeg a társaság tulajdonában marad. Ehhez képest a nyugdijalap nem külön jogalany, hanem a társaság vagyonának egy része, következésképpen, ha a társaság vagyonának egy részét a nyugdijalapba helyezi vagy átkönyveli, ez nem üzleti kiadás, hanem a vagyon elkülönített kezelése, mig valóságos üzleti kiadást csak az képez, ami a nyugdijalapból a nyugdíjra jogosítottnak tényleg kifizettetik, vagy egyéb üzleti kiadásra fordittatik. A nyugdijalaphoz az első magyar általános biztosító társaság és a müncheni viszontbiztosító társaság 26.351 K 89 fillér, illetve 105.407 K 57 fii. hozzájárulást még 1908. évben kötelezett s igy ez mint követelés már 1908-ban növeli a nyugdijalap tulajdonosának, vagyis magának a panaszos részvénytársaságnak vagyonát, önként értődvén, hogy jelzett összegek már 1908-ban a jövedelemhez huzzászámittat7*