Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 21. kötet (Budapest, 1911)

Illetmény- és nyugdíjügyekben 27 Amennyiben pedig ez a gyámolitás a tanitó özvegye és árvái részére a temetkezési járulékot is magában foglalónak jelentkezik: ez a körülmény ismét amellett szól, hogy a nőtanitó férjének járó temetkezési járulékot nem lelhet függővé tenni a szolgálati idő tartamától; mert a félévi illetménynyel való gyámolitás szintén nem függ attól. Hogy pedig a temetkezési járuléknak a szolgálati időtől való függővé tétele a temetkezési járulék természetével ellenkezik: ez a temetkezési járuléknak az özvegyi segélypénztől eltérő rendeltetéséből következik. A temetkezési járulék ugyanis a gyógykezelési és temetkezési költségek fedezésére, az özvegyi segély pedig, mint állandó ellátás, az özvegy létfentartására szolgál. Ugyanezért az állami tisztviselők, altisztek és szolgák nyugdíjazásáról szóló 1885. évi XI. törvényczikk is lényeges különbséget tesz az igény szempontjából a temetkezési járulék és az alkalmazott nejének özvegyi ellátása között. Mig ugyanis az idézett törvény 34. §-a szerint, özvegyi ellátás csak abban az esetben illeti az állami alkalmazott hátrahagyott nejét, ha volt férje legalább 5, és ha a korengedélylyel alkalmaztatott, legalább 10 évig szolgált; addig a törvény 53. §-a szerint a temetkezési járulék nemcsak a nyugdijas, de a 48. §. értelmében végkielégitett özvegyet is megilleti. Sőt a törvény 35. §-ának 1. pontja annak az özvegynek részére is biztosit temetkezési járulékot, kinek más ellátásra vagy részeltetésre nincs igénye. Ez pedig nyilvánvalóan mutatja a temetkezési járulék intézményének azt a természetét, hogy az ehhez való igény független az állandó ellátástól. Már pedig a tárgyalás alatt álló kérdés eldöntésénél annyival kevésbé hagyhatók figyelmen kivül az 1885. évi XI. törvényczikknek előbb ismertetett határozmányai, mert e törvény 56. §-a ugyanazt az elvet mondja ki, mint az 1891. évi XLIII. törvényczikk 6. §-a. Az 1885. évi XI. törvényczikk 56. §-a ugyanis kimondja, hogy az állami szolgálat körében rendszeresített állásra alkalmazott női személy a férfiszemélylyel az ellátási igény elbirálásánál ugy a jogok, mint a kötelességek szempontjából egyenlőnek tekintendő; — fovábbá., hogy a férj neje után — a temetkezési járulékot kivéve, semmiféle részeltetésre sem tarthat igényt. Ha tehát az 1885. évi XI. törvényczikk hatálya alá tartozó női alkalmazott férjét megillető temetkezési járulék nincs a női alkalmazott nyugdijképességének vagy másnemű ellátásának megszerzéséhez kötve: nem lehet azt a nőtanitó férjére nézve sem ily feltételhez kötni. , E mellett szól az a körülmény is, hogy az 1891. évi XLIII. törvényczikk indokolása ismételve kiemeli, hogy ennek a törvénynek egyes intézkedéseinél az 1885. évi XI. törvényczikk határozmányai voltak irányadók.