Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 21. kötet (Budapest, 1911)

A törvényes osztályrész — köteles rész 173 pedig második neje L. A.-nak haszonélvezeti joggal átengedte s ezt végrendeletében is megerősítette, a bíróság a keresetileg kért 1148. hrsz. ingatlan felének használatát felperesnek meg nem Ítélhette ugyan, mert ezen ingatlanrésznek használatát örökhagyó még életében átadta s a szerződés és telekkönyvi bekebelezés folytán ennek a használata elsőrendű alperest megilleti s az tőle a :/. alatti szerződés érvénytelenitése nélkül el nem vehető; azonban az 1334. hrsz. ingatlan felének használata felperes törvényes osztályrésze gyanánt megítélendő volt, mert ezen ingatlanra elsőrendű alperes a :/. alatti szerződésben holtiglani haszonélvezeti jogát fenn nem tartotta s telekkönyvileg bekebelezést sem nyert, ezt örökhagyó esak végrendeletileg hagyta elsőrendű alperesnek használatul, mely végrendeleti intézkedés azonban, mivel felperes szükségörökösnek a hagyatéki ingatlanokból használatul semmi sem hagyatott s a különben sem jövedelmező csekély értékű házi bútorok és ruhaneműn kivül a kisk. örökös tartásának biztosítására mi sem hagyatott s így kötelesrésze sértve van. De az 1148. és 1334. hrsz. ingatlan felének tulajdona is minden utóöröklés megterheltetése nélkül törvényes osztályrésze fejében a kisk. felperesnek megítélendő volt, mert törvényeink szerint a szükségörököst a hagyatékból köteles osztályrész czimén fele illeti annak, amit különben törvényes öröklés utján örökölt volna s mert jogszabályt képez, hogy a törvényes köteles osztályrész minden megterheltetés nélkül illeti a szükségörököst s igy a szükségörökös törvényes osztályrészébe szolgalom vagy utóöroklési joggal terhelt vagyont elfogadni nem köteles. Igaz ugyan, hogy a köteles osztályrész készpénzben és nem természetben adandó ki, tekintve azonban, hogy elsőrendű alperes a hagyatéki ingatlan javakat csak haszonélvezetül s utóörökléskép kapta a végrendelet szerint s különben is annak megváltására készpénzben nem ajánlkozott, a kötelesrésznek készpénzben való megfizetésére nem volt kötelezhető s csakis haszonélvezeti s utóöröklési joga volt korlátolható. Felperes keresete arra irányul, hogy mondassék ki, miképp L. K. végrendeletének az a része, hogy az r—i 1148. és 1334. hrsz. egész ingatlan L. P. és V. utóöröklési jogával van megterhelve, felperes törvényes osztályrészét sérti s ezen ingatlannak csak felerészét terheli. A kereset jogalapja tehát az, hogy felperes kötelesrésze, mely az idézett törvénykezési szabályok szerint felét teszi annak, amit leszármazó örökösök az örökhagyó után, ennek végrendelet nélküli halála esetére örökölnének, sértve van. De felperes nem kötelesrészének megítélését, hanem a végrendelet egyes intézkedéseinek hatályon kivül helyezését kéri. Minthogy azonban felperes a végrendeletet érvényesnek elfogadja, annak egyes intézkedéseit megtámadni jogosítva nincs; amiért is felperest keresetével a megítélt részre nézve elutasítani kellett.