Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 21. kötet (Budapest, 1911)

A végrendeletek alaki kellékei 151 irásba foglalása közben esett időnkint abba az ellankadt állapotba, melyből az eszméletlenség're következtetni lehetett. A végrendelet valódisága a tanúvallomásokkal bizonyítva lévén és annak érvényessége ellen felperes által tett kifogások az előadottak szerint alaptalannak találtatván, a végrendelet éi*vénytelenitése és félretétele s a törvényes öröklési jog megállapítása iránti kereseti kérelemnek helyt adni nem lehet; s minthogy a végrendelet tartalma szerint felperes a hagyatékhoz tartozó dolgok állagában nem részesül, felperesnek sem a hagyaték egyharmadának tulajdonát, birtokát és elvont hasznát, sem pedig a hagyatékra vonatkozó özvegyi jog megszorítását követelni joga nincsen. Mindezekre vonatkozólag az elsőbirósági Ítélet megváltoztatandó és felperes keresetével elutasítandó volt; s minthogy felperes a végrendelet hatályának fentartása esetében másodsorban köteles részének megítélését kérte, az elsőbiróságot ezen kereseti kérelem feletti határozat hozatalára utasítani kellett. C: A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbíróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. (1909. deczember 10. 3829. sz.) 6. §. 285. Ha az irni-olvasni nem tudó végrendelkező a végrendelet nyelvét, az alkalmazott négy tanú közül pedig az egyik tanú a végrendelkező által használt nyelvet nem érti: a végrendelet érvénytelen. (C. 1910. okt. 11. 3168/910. sz. I. p. t.) Ha a más által irt végrendelet nyelvét a végrendelkező nem érti, a végrendelet nyelvét két tanúnak ismernie kell. C. 4455/908. (Gr. XVT. 174. 1.) Hasonló C. 4312/900. (Gl. III. 190. 1.) C. 8065/905. (Gr. XIV. 718. 1.) 28f». Ha a végrendelkező az okirat nyelvét nem érti, a tanuk közül legalább kettőnek az okirat nyelvét ismernie kell. — Érvényes az írásbeli magánvégrendelet, ha a végrendelkező nem is érti az okirat nyelvét, de a végrendelet tartalmát az irni-olvasni tudó tanuk egyike a végrendelkező és a többi tanuk által érteti nyelven megértelmezte. Ezen kellék fenforgásának nem kell a végrendeletből kitűnni, hanem a végrendeleti tanuk vallomásával is bizonvitható. — Ily esetben hites tolmács alkalmazása nem érvényességi kellék. (C. 1910. okt, 27. 3089/910. sz. I. p. t.) Hasonló C. 4455,/P. 908. (Gr. XIV. 174. 1.) G. 8065/905. (Gr. XIV. 717. 1.) Hogy a más által irt végrendelet nyelvét két tanúnak ismernie kell. G. 4312/900. (Gl. III. 1-00.1.) Azonos G. 8065/905. I. p. t. (Gr. XIV. 718. 1.) A végrendeleti tanuk vallomásával bizonyithatás. G. 9674/906. P. sz. (Gr. XIV. 719. 1.) 287. A kézjegyre nézve kivált testileg elgyengült végrendelkezőknél, elegendő, ha a végrendelkező a végrendeletnek kézjegygyei való megerősítése czéljából a néviró által feléje nyújtott