Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 21. kötet (Budapest, 1911)
152 A végiendeletek alaki kellékei tollat csupán megfogja, amint az okiratok kiállításánál általában szokás. Sátoraljaújhelyi T.: Örökhagyó Írásbeli magánvégrendeletét, úgyis, mint szóbeli végrendeletet, érvénytelennek mondja ki. Indokok: A végrendelkező irni, olvasni nem tudott, igy az általa alkotott Írásbeli végrendelet érvényességéhez az 1876: XVI. t.-cz. 6. §-ában meghatározott alaki kellékek megtartása volt szükséges. A végrendelet látszat szerint ezen alaki kellékekre figyelemmel lett megszerkesztve. Minthogy azonban B. és K. végrendeleti tanuk bizonyították, hogy a végrendelkezéskor teljesen elgyöngült állapotban volt s a végrendelet befejeztével nyomban el is halt örökhagyó a végrendeletben felolvasása után csak azt hangoztatta: ,,jól van", a .tekintetben azonban, hogy az előtte felolvasott okirat az ő végrendelkezését tartalmazza, nem nyilatkozott, minthogy a végrendelkező a végrendelet felolvasása után csak a végrendeletet szerkesztő K. tanú által feléje nyújtott tollat fogta meg, a végrendeletet azonban kéz jegy gyei el nem látta, hanem a kézjegyet K. tanú irta a végrendeletre, tekintettel arra, hogy a végrendelkezőnek „jól van" kijelentése a törvény által megkívánt azt a nyilatkozatot, hogy a végrendelkező kijelentette, hogy az okirat az ő végrendelkezését tartalmazza, nem pótolhatja ugy, amennyiben az idézett 6. §. azt rendeli, hogy a végrendelkező a végrendeletet kézjegygyei lássa el, tehát a kézjegyet a tollnak az érintése nem helyettesitheti, nyilvánvaló, hogy a végrendelet a végrendelkező nyilatkozata és kézjegye tekintetében csak külső látszatra felel meg az idézett §-ban előirt alakszerűségeknek, a valóságban azonban nem, tehát az Írásbeli magánvégrendelet érvényével nem is bír. De nem bir szóbeli végrendelet érvényével sem, mert meg nem állapitható, hogy a végrendelkező a végrendelkezéskor az 1876: XVI. t.-cz. 15. §-a értelmében azt jelentette volna ki, hogy az általa szóval tett nyilatkozatot szóbeli végrendeletének kivánja tekinteni. Habár az, hogy örökhagyó a végrendelkezéskor akaratelhatározási képességgel nem birt, nem bizonyittatott, mégis a végrendeletet érvénytelennek kimondani stb. kellett. Kassai T.: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s a felpereseket keresetükkel elutasítja. Indokok: Megállapítható, hogy örökhagyó, bár testileg teljesen elgyöngült állapotban volt a végrendelkezéskor és azután nyomban el is halt, de a végrendelkezés folyama alatt eszének és akaratelhatározási képességének korlátlan birtokában volt. A külső kellékek hiányára alapított kifogások szintén alaptalanok, mert a törvényes kifogás alá nem eshető külalakba foglalt végrendelettel szemben felperesek nem bizonyították, hogy a végrendelkezéskor a törvény által megkívánt valamely érvényességi kellék mellőztetett volna; az, hogy örökhagyó a végrendelet